Riadót fújtak Brüsszelben: rádöbbentek, hogy nagy a baj, és a magyar ötletbe kezdtek el kapaszkodni
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Keveseknek esett le, mire céloz az elnök úr a maga posztmodern, érzékeny performance-nyelvén, amikor Fenntarthatósági Igazgatóságot állít fel.
„Ennyi, ezt kaptuk az erős kéztől, mást nem. A saját zsebét tömi, pusztán azért, mert megteheti. És nincs mód számonkérésre, elszámoltatásra, amíg meg nem bukik. Ahhoz túl erős az a kéz.
Minden efféle rablógazdálkodás hamar elér a falig. A legfőbb nyersanyaga nem a pénz, hanem az alattvalók béketűrése. Megújuló erőforrás, de ahhoz dolgozni kell a megújításán is, nemcsak használni. Bizony, a fenntarthatóság lesz itt a gond, és ennek ismeretében válik érthetővé Áder János rejtélyes, látszólag érthetetlen megnyilatkozása. Előpattan újévre nagy csinnadrattával, és mint aki most jött a falvédőről, elkezd magyarázni a bálnákról. Ami persze aranyos, csak most némiképp tempótévesztésnek tűnik.
Sajnálatos, hogy keveseknek esett le, mire céloz az elnök úr a maga posztmodern, érzékeny performance-nyelvén, amikor Fenntarthatósági Igazgatóságot állít fel. Voltak harcosabb elnökeink, olyanok, aki kiálltak válságos időkben, és elmondták a véleményüket kereken. De ez nem elvárás, hiszen ült már abban a székben bólogató kutya is. Áder János, úgy tűnik, metaforikus bürokrácia útján közli álláspontját. Ettől még érdemes elgondolkodni azon, mit akart mondani a költő.
Virágnyelv ez a javából. Nem kellene tönkretenni mindent magunk körül, mert holnap is ebből főzünk.”