Kicsengettek, M'lord!

„Bayer Zsolt inkább lenne a Csengetett, Mylordban feketemosogató. Aligha követnék sokan.

»Az európai jobboldal (e sorok íróját is beleértve) a Csengetett, Mylord? világába vágyakozik, és úgy véli, ott még Mable vagy Henry is szívesen lenne.« Bayer Zsolt

(…) 

Egyben azt is észleltem, hogy ezek a visszavágyakozó arcok magukat minimum tekintetes úrként képzelik el abban a régi szép időben, és véletlenül sem rabszolgaként, zsellérként vagy proletárként, de lehetőleg nem is nőként, holott tudják jól, hogy olyanok a régi szép időkben is voltak, csak valamivel kevesebb esélyük és joguk volt az élethez, mint újabban. Emiatt mindig álságos ostobaságnak tekintettem ezt a nosztalgiát, vagy elnéző perceimben gyernőttek fantasy-klubjának.

Na de az már valami, hogy Mable vagy Henry is szívesen lennél. Ők ugyebár a ranglétra legalján állnak ebben a szép emlékű BBC-sorozatban, ami abban nyilvánul meg, hogy az rúg beléjük, alázza meg vagy pofozza fel őket, aki csak akarja. Valamint abban, hogy ezt a helyzetet ők eléggé megszenvedik.

Mindkét szereplő kifejezetten tragikus figura a vígjátékban. Kisemmizett emberek, akik előtt nincs perspektíva. Mégpedig azért, mert abban a világban a társadalmi mobilitást nem vezették még be, hanem egyenesen kommunista ármánynak tartották. A borjúsült felzabálása az urak dolga, a feketemosogatás pedig a szegényeké – így nézett ki, amikor még mindenkinek megvolt a helye. Nem nagyon fér bele szerintem az se, hogy sváb parasztok leszármazottai újságban osszák az észt.”