„Bár az aktuális számok és statisztikák pozitív képet festenek, ezek leginkább olyan tavalyi, egyszeri intézkedésekből adódnak, mint a kormányzati kiadások növelése az állami megrendeléseken keresztül, valamint az uniós források lehívásának felgyorsítása. Hazánk versenyképessége válójában sokat romlott 2010 óta, a különadók több befektetést is távol tartottak az országtól.
Ami leginkább szembetűnő, hogy a Fidesz pont azokon a területeken teljesített silányul, ahol háborút hirdetett. Például csak a trükközések miatt nincs a 2010-es szint felett a GDP-arányos bruttó államadósság. Közben pedig kétezer milliárdnyi magánnyugdíj-vagyont államosítottak a számok kozmetikázása érdekében. Ez nem más, mint a generációk közötti pénzek átcsoportosítása, amellyel tulajdonképpen a jövő generációk megtakarításait élte fel a kormány. A kormányzat gazdaságpolitikája összességében hosszú távon fenntarthatatlan: a társadalmi egyenlőtlenségek egyre nőnek, nem tudni, melyik lesz a következő szektor, amelyet különadókkal fojtanak meg, a foglalkoztatottsági adatok pedig korántsem mutatnának ilyen jól a közmunkások nélkül. (…)
Egy másik fontos tényező a magánnyugdíj-pénztári vagyon államosítása. Összesen 2130 milliárd forintot használtak fel az adósságcsökkentéshez. Ha ezzel nem számolnánk, akkor a GDP-arányos államadósság bőven 80 százalék felett lenne, tehát magasabb lenne, mint a 2009 vagy 2010 év végi szint. Hosszú távon pedig mindenképpen számolni kell a nyugdíjvagyon államosításának következményeivel. Ez egyáltalán nem egy olyan lépés, amelynek nem lesznek később következményei, mert 20-30 év múlva komoly problémákhoz vezethet (például csökkenő nyugdíjak). A nyugdíjvagyon államosítása nem más, mint a generációk közötti pénzek átcsoportosítása, amellyel tulajdonképpen a jövő generációk megtakarításait élte fel a kormány.”