„Régen kapott annyi dicséretet külföldről Orbán Viktor kormánya, mint a – svájci események fényében különösen – jól időzített forintosítás miatt. Ráadásul, ha kicsit alaposabbak a nemzetközi elemzők, akkor kijárt volna az elismerés egy korábbi magyar döntés miatt is.
A napokban ugyanis egyértelműen bebizonyosodott, hogy a devizahitelesek több száz milliárdos tehernövekedésének megakadályozásánál jóval nagyobb veszélyt is elhárított a kabinet, amikor néhány éve felszámolta a kötelező magánnyugdíj-pénztári rendszert, amely még nyomokban sem tartalmazott valódi öngondoskodásra utaló jegyeket. (...)
Kísérleti nyulak voltunk egy olyan piramisjátékban, amelynek végén semmilyen garancia nem volt egy jövőbeli tisztességes nyugdíjra. Ezt igazolta a tizen-egynéhány éves működésük alatt elért »eredmény«, amely a legtöbb esetben csak az inflációt követte. A balliberális oldal – köztük azok az újságírók, akiket nem csak erkölcsileg támogatott a magánkasszák mögött álló pénzügyi lobbi – viszont mindig azzal érvelt, hogy a több évtizedes működés alatt sikerülhet kiköszörülni az olyan csorbákat, mint például a 2008-as válság, amikor a megtakarítások akár 20–30 százalékot is veszítettek értékükből. A kötelező magánkasszák lelkes támogatói arról persze mindig hallgattak, mi történik akkor, ha nem egy, hanem akár több ilyen gazdasági válság is összejön az évtizedes befizetési időszak alatt, ne adj’ isten valaki épp egy ilyen hullámvölgy után megy nyugdíjba.”