– »Most, egy-két héttel a szüret előtt pedig már nem maradt más hátra, csak a T. I. technika gyakorlása… Térdre, imához« – írta még augusztusban az erdőbényei kilátásokról Béres Melinda. Sok tokaji borász tett közzé idén amolyan termelési rémregényt. Önöknél hogyan alakult az év?
– Az áprilisi rügyfakadáskor megjelentek a hernyók, mivel mi nem védekezünk vegyszerekkel a rovarok ellen, a környező bokrokon felszaporodtak, s könnyedén támadtak rá a szőlőre. Volt olyan területünk, ahol a bagolypille hernyói tarra rágták az ültetvényt. Mellék- vagy rejtett rügyből ugyan újrafakadt, de változatos eredményt hozott, és persze késett az adott tőkék növekedése. Ezt követte májusban két óriási szélvihar, ami lenyírta a hajtások csúcsát.
Erre megindult a hónaljhajtás-képződés, ami újabb munkát adott. Ehhez jött a viszonylag hűvös nyár, aminek következtében a csúcsminőség már el is romlott. Majd a párás időjárás miatt nálunk is beköszöntött az egész Európát sújtó korai lisztharmat. Miután kidühöngte magát, és szeptemberig védekezve ellene végül visszaszorítottuk, jött az újabb kitartó esőzés – elkezdett rárohadni a szőlő a tőkére. Mindezek miatt a szőlőnk jelentős részét értékesítettük, mert nem érte el azt a színvonalat, amit a Szepsy márkanév megkíván. A szokásos 30 ezer palack helyett mindössze 7-8 ezret tudunk magunk palackozni.”