Szelektív szabadság

„Az AB foglalkozott már a vallási ünnepen való munkavégzéssel, és megállapította: az államnak nem kötelessége mindenkinek biztosítani, hogy vallása szerint ünnepnek számító napon ne kelljen dolgoznia. Az AB kifejtette: nem feltétlenül alkotmányossági kérdés az, hogy egyes országok történelmi sajátosságaik miatt különböző szabadnap-politikájukat hogyan érvényesítik, ameddig az nem jár egyetlen vallás megengedhetetlen preferálásával sem (pl. minden ünnepnapját munkaszüneti nappá nyilvánítják). (...)

Az államnak nem kötelessége senki számára sem törvényben explicite biztosítani azt, hogy vallása szerinti ünnepnapjait munka nélkül tölthesse. Erre kellő garanciát adnak a Munka Törvénykönyve szerint mindenkinek járó munkaszüneti napok. Emellett meggyőződés elleni dolgoztatás esetén a bírósági út vagy az Egyenlő Bánásmód Hatóság is képes hatékony segítséget nyújtani a sértettnek.

Az általános vasárnapi zárva tartás – kevés, nem világnézeti, hanem hasznossági alapon nyugvó kivétellel – azonban túlmegy az AB határozatban kimondottakon, hiszen ezzel az állam egy, a kereszténységhez köthető vallási csoport által szentnek tartott napot jelöl ki kötelezően munkaszünetivé. Az AB határozat nagy hangsúlyt fektet az egyes államok történelmi hagyományainak vizsgálatára, és elismeri, hogy a munkaszüneti napok (pl. húsvét, karácsony) már nemcsak vallási tartalommal bírnak, álláspontom szerint az általános vasárnapi tilalom mégis a kereszténység vasárnap-központú szertartásainak megengedhetetlen preferálását jelenti a nem keresztény vallások gyakorlatával szemben. (...)

Egy jogállamban alapvető kötelezettség, hogy az állam ne gördítsen akadályokat az emberek szabad vallásgyakorlása elé, de a döntés, hogy valaki meg akarja-e tartani a kereszténység vasárnapi munkavégzést tiltó szabályát, illetve mit szeretne kezdeni a szabadnapjával, a magánautonómia keretében kell, hogy megszülessen – állam ezt nem diktálhatja. A tervezett szabályozással tehát az állam megsértené a 10/1993. (II. 27.) AB határozatban lefektetett elvet, amely szerint az állam nem nyilváníthatja egy vallási közösség minden ünnepnapját munkaszüneti nappá, miközben a többi vallás ünnepnapjait érintetlenül hagyja.”