Kérdőjelek a határokról

„Nos, ha a szólásszabadság az, hogy »a vallásokat a sajtó nyugodtan gúnyolja ki, akit pedig ez sért, az ne olvassa«, akkor sajnálom, de itt már nem tudok Charlie lenni, bármennyire is szeretnék, és bármennyire is sajnálom azokat az újságírókat, azokat az áldozatokat, akiket megöltek.

Mert ha igaz ez a logika, ha a vallások sértése egyenlő a szólásszabadsággal, akkor a zsidózás, a cigányozás is ugyanennek a szabadságnak a része, akkor lehet rikárdózni itt és amott, akkor még csak véletlenül se akarja senki betiltani a kurucinfót, a nyilaskeresztet, meg az összes többi elvetemült őrültséget. Akkor pedig ugyanezen logika mentén még ennél nyomorultabb dolgokat is lehet állítani, ha pedig valakit ez sért, hát istenem, ne figyeljen oda. Akkor büntetlenül lehet tagadni a holokausztot, élcelődni az áldozatokon, beletaposni más lelkébe, sőt, akkor a »szabadság« jegyében még ennél is durvább dolgokat lehet tenni; a »szabadság« védelme érdekében meg még inkább. 

Komolyan, barátaim, ez lenne a szabadság? Ennyi az egész?

»Sok európai muszlim mindenesetre úgy tűnik, egyszerűen nem tud mit kezdeni azzal, hogy mit jelent egy nyílt társadalom és a szólásszabadság« – írja a mandiner, mit mondjak, nem csoda, én sem, ha a szabadságon és a nyílt társadalmon tényleg a parttalan és határtalan hülyeséget értjük. És talán nem érti Európa jelentős része sem, pontosan mi is a szabadság, miben nyilvánul meg a szólás eszménye, és hol vannak annak a korlátai. Sőt, még az is lehet, hogy a mai Európa saját magát sem érti, mert nem érti múltját, identitását. Éppen ezért nem értheti meg a másik felet, a teljesen összekuszált Európát nem értő, de Európában élő muszlimot sem.”