Miért pazarolja a pénzünket az Állam?

„Az évek során több politikusnak magát beállító hentestől hallottam nyilatkozatában, hogy közigazgatási szinten pár millió, pár tízmillió forint egyáltalán nem számít, nem éri meg emiatt belemenni a dologba. Mondhatni ez egy általánosan elfogadott vélekedés a közigazgatásban, ami a legjobban tükrözi a közigazgatás önpazarló technikáját. Ma olvastam a neten, hogy »A Belváros-Lipótváros Vagyonkezelő éves beszámolói alapján úgy tűnik, nagyon durván szórták a pénzt. 2006-ban, az MSZP-s Steiner Pál polgármesterségének utolsó és Rogán Antal polgármesterségének első évében 153 millió, 2007-ben, Rogán első teljes évében pedig 173 millió ment el.« (444.hu). A lista szerint számítógépek, fénymásolok, faxok, telexek (az mi a fax????), telefonálás azok a tételek, amik kitették ezt a költséget.

Azért azt szerintem még a legelvakultabb kormánypárti kisiparos is elismerheti, hogy ilyen kiadások mellett van lehetőség kisember szintjén jelentős spórolásra. Itt most nem a Fideszt akarom támadni, mert ez speciel nem feltétlenül politikai nézettől függő pazarlási mentalitás. Egyszerűen a magyar közt anno ebben a szemléletmódban rendezték be, alakították ki. A legtöbb átlagember a mai napig képtelen megérteni, hogy az Állam pénze az állampolgárok összeadott vagyona, ami leginkább a befizetett adókból, bűntetésekből, illetékekből tevődik össze. Amikor pedig az Állam kinyitja a szociális hálót, akkor azt nem egy végtelen pénznyelőből teszi, hanem a felhalmozott, befizetett tőkéből. Ha pedig ezt a tényt elfogadjuk, akkor logikus következtetés a hétköznapi ember szintjén, hogy amikor állami tulajdont rongál például (lásd BKV busz), akkor összességében a saját zsebével fog kicseszni közvetetten, hiszen ezáltal kevesebb forrás fog eljutni az értelmes országépítő dolgokhoz (lásd egészségügy, oktatás).”