Növekvő távolság
Az őslakók és muszlimok közti szakadék napról-napra nő. A párizsi gyilkosságig a nyugati műveltségű, lakóhelyüket hazájuknak tekintő muszlimok egyfajta hidat jelenthettek a táborok között. Hídnak lenni azonban egyre kevésbé hálás feladat. Békeidőben is sáros bakancsok taposnak rajta, ha pedig kitör a háború, őt robbantják fel elsőként. Az egyre növekvő muszlim-ellenes nyilvánosságban csakis olyanok kaphatnak teret, akik beleillenek a fekete-fehér narratívákba. Salman Rushdiek, Ayaan Hirsi-Alik és Mosab „Hamasz gyermeke” Youssefek kellenek, akik miután szakítottak eredeti kultúrájukkal, bőrszínükkel hajlandóak tanúsítani, hogy az iszlamofóbiának sincs köze a politikailag inkorrekt rasszizmushoz. A mérsékelt, hagyományaikat privátban ápoló muszlimok, mint amilyen a Kouachi testvérek által kivégzett egyik rendőr, Ahmed Merabet volt, nem férnek bele a narratívába.
A párizsi merénylet Európa betegségének egy tünete. Az öreg kontinens elvesztette identitását, immunrendszere legyengült. Az integráció elbukott, a globalizálódó világban a radikális eszmék – bármely oldalon is helyezkedjenek el – nem ismernek határokat. A liberális demokráciák biztonsági pajzsán mára olyan széles rés tátong, melyet diszkriminatív, de legalábbis a szabadságjogokat általánosan sértő intézkedések nélkül nemigen lehet befoltozni.
Európa muszlim-kérdésére aligha van békés megoldás. A II. világháború rémképe már túl messze van ahhoz, hogy visszatartó erő legyen azon radikális európaiaknak, akiknek egyébként mára jogosan van elegük az integrálhatatlan tömegekből. A csendes muszlim többségnek pedig lassan már nem lesz hova hátrálnia eltévelyedett sajátjai és a többségi társadalom radikálisai elől.
A hatások és ellenhatások pokoli spirálja előbb-utóbb robbanáshoz vezet. És mindkét oldalon szép számmal vannak, akik szívesen meggyújtanák a kanócot. A szélsőségesek pedig csakis addig szélsőségesek, míg nem ők vannak többségben. Rendben már rég nincs semmi. A nyugati társadalmak zuhanórepülésben vannak. De a La Haine klasszikus zárómondatát idézve: „Nem a zuhanás fáj, hanem a leérkezés.”