A teremtmény életre kel

„A példa kedvéért ezt az állami intézményt nevezzük Magyar Nemzeti Banknak. Oly sokévi bezárkózás és néma szolgálat után végre elérkezettnek látja az időt, hogy teremtő energiái immár valódi alkotásokban öltsenek testet, s elhatározza, hogy létrehoz öt alapítványt, amelyek feladata az új, a hamarosan világszerte egynek és igaznak elfogadott közgazdasági tanítások hirdetése, amely tanok végre túllépnek a kereslet és kínálat vagy a bevétel-kiadás-egyenleg-nettó vagyon összefüggéseivel, a szerződéses szabadság fogalmával, illetve a pacta sunt servanda elvével leírható ósdi modelleken.

Könnyen belátható, hogy az a kétszázegynéhány milliárd (a nagyságrend nem tévedés) forint, amelyet a fenti nemes célokra az alapítványok teremtőjüktől kaptak, csak a mindenben a negatívumokat kereső örök huhogóknak tűnik soknak, nyilván csak első látásra. És micsoda olcsó demagógia ezt az összeget összevetni például a közoktatásra fordított pénzekkel!

De szőjük tovább a történetet. Antagonistánk egy minden lében kanál újságíró lesz, aki egy ravasz ügyvéd segítségével azért mégiscsak ki akarja fürkészni, ugyani mire költik a Nemzeti Bank teremtményei alapító atyjuk pénzét. Az e sorok írásakor még többé-kevésbé létező jogintézményt veszi tehát igénybe, és úgynevezett közérdekű adatigényléssel fordul mind a Nemzeti Bankhoz, mind pedig az aranyos kis alapítványokhoz, ugyan mondanák már el, kik és milyen szempontok alapján, milyen összeget nyertek el az alapítványok pályázatain.”