„Huntington megállapítása azonban némi módosításra szorul. Ugyanis a történelmileg jól kitapintható, a világban éppen folyamatban lévő globális hatalmi átrendeződés nem szükségszerű, hanem egy tudatosan generált folyamat, amelyből egyesek igen jól profitálnak, míg másoknak csupán az »áldozati bárány« szerepe jut. Mert őket az álszent történelmi szemlélet szerint le lehet venni a világ nagy »sakktáblájáról«; vagy mert az élet, az élni akarás tisztelete (ahogy azt Albert Schweitzer nevezi) teljesen kiveszett a nyugati kultúrából. Pontosabban a nyugati kultúra egyes pénzügyi-politikai iránytóinak lelkéből. (...)
Az volt az a helyzet, amelyben új közhangulatot kellett teremteni. Egy olyan tömeges szembenállást az iszlám kulturális identitással, amely Európát ismét az Egyesült Államok »szövetségesévé« teszi ebben a kérdésben is. Hisz az oroszokkal való hidegháborús hangulatot (még ha az anyagilag előnytelen is volt) könnyen benyelte az Európai Unió. De az iszlámmal való szembenállás, ezzel párhuzamosan a »palesztinkérdés« már megosztotta az európai polgárokat, rajtuk keresztül pedig a politikusokat is.