Helyzetkép

„Oktatás és egészségügy helyett a túlcentralizált állam működtetése és presztízsberuházások

A közszolgáltatások leépítésével felszabadított forrásokat olyan célokra költik el, amelyek a kormányzati szándékokat leképezik: számottevően drágult a bürokrácia fenntartása a túlcentralizált állam működtetésének következtében, nőtt a rendvédelemre, a büntetés-végrehajtásra, az adóhatóságra fordított kiadások mértéke. Sorra épülnek a stadionok, és jut közpénz a kormányzati presztízsberuházásokra; egy részüket – törvényellenesen – az MNB finanszírozza. 2014-ben – a jegybanki forrásokat nem számítva – több mint 200 milliárd forintot költött a költségvetésből a kormány vagyonelemek megvásárlására, azaz az állami vagyon nehezen indokolható gyarapítására, és ez csupán a már teljesedésbe ment ügyleteket tartalmazza, az idén lezáruló üzletekét, mint a Budapest Bank megvásárlása, nem. Az állam így jutott bankhoz és gázszolgáltatóhoz, energiatárolóhoz, sőt még járműjavító üzemhez is. A vállalkozások adóztatása a források minden áron való megszerzési kényszere miatt – ha lehet – még a korábbihoz képest is torzul: a különadók egyre szövevényesebb, mára már a büntető jelleget sem nélkülöző rendszere végképp kiszámíthatatlanná teszi a gazdaságpolitikát. Úgy tűnik, jelenleg már nemcsak arról van szó, hogy menekül a működőtőke, ezt a szolgáltatási ágazatban – rövidlátóan – a kormány maga is ösztönzi.

A szakértelem egyre súlyosabb hiánya

A torz szerkezetben így teljesíti a kormány a hiánycélt. A gazdálkodás mechanizmusa tovább rontja a helyzetet, mert a szakértelem egyre fájóbb hiánya megakadályozza a költségvetési szervek normál működését. Mivel nem érvényesül a minimális előrelátás sem, a Nemzetgazdasági Minisztérium vezetése túlbiztosítja magát, és az év végén próbálja korrigálni az intézményi finanszírozás anomáliáit. Így előre nem tervezhetően folyósítják például az egészségügyi intézmények támogatását, amellyel a gyógyító tevékenységben az alulfinanszírozottságot tovább rontja a szervezetlenség. Az év utolsó heteiben osztott ki például az államháztartásért felelős minisztérium értelmetlenül tartalékolt összegeket, amelyeket a jogszabályi keretek betartásával nem lehet célszerűen felhasználni. Így az év végén a költségvetési gazdálkodásban a szokásosnál is nagyobb káosz alakult ki. Ezért haladta meg november végén is a 100 milliárd forintot a költségvetési szervek tartozásállománya, ezen belül is a 65 milliárdot az egészségügyi szolgáltatók – többségében 60 napon túli – adóssága, ezért van az, hogy a szállítók jelentős része csak készpénzért szállít gyógyszert és más létfontosságú anyagokat a kórházaknak.

Az államadósság csökkenése csak látszat

A kormány szinte kultikus kérdésnek tekinti az államadósság csökkentését. Ennek kimutatása a 2014. év végével újabb sikerként könyvelhető majd el. Csupán a látszatról van szó, az államadósság a bruttó hazai termék arányában 2010 óta ugyanis érdemben nem csökkent, és – a 2015. évi költségvetés, valamint a jelenlegi gazdaságpolitika tükrében – erre a jövőben sincs esély. A kommunikáció ettől két okból is eltér: az Eurostat módosította a GDP-számítás módszertanát. Ennek megfelelően a KSH visszamenőleg átszámolta a GDP-adatok hosszú idősorát, amellyel megemelte a bruttó hazai termék folyóáras értékeit. Ennek megfelelően például a 2013. év végi államadósság ráta 2,1 százalékponttal csökkent a GDP 79,4 százalékáról 77,3 százalékra. A kormány eddig a kommunikációjában a korrigált 2013. évi GDP-arányos államadósságot a 2010. évi eredeti adattal hasonlította össze, amely módszertanilag nem helytálló. A másik kommunikációs lehetőség a kormány számára a költségvetési felelősségi törvényben rejlik, amely azt a meglepő előírást tartalmazza, hogy az év végi államadósságot mindig az előző év végi árfolyamon kell számításba venni. Ez a megoldás természetesen szemben áll a racionalitással, hiszen a devizában fennálló adósságot az aktuális, és nem az egy évvel korábbi árfolyamon kell törleszteni. Ezek természetesen csak kommunikációs célú ügyeskedések.”