„A Putyin nevével fémjelzett rendszer a kilencvenes évek reménytelen helyzetéből mentette ki Oroszország lakosságát. Stabilizálta a gazdaságot, növelte a létbiztonságot, perspektívát adott az átlag embereknek, a vállalkozóknak, de a művészeknek, a tudósoknak és hadseregnek is. Eközben valamiképpen megfékezte, legalább részben az ország egészének szolgálatába állította a gazdagokat!
Aki ezt nem érti, az semmit nem ért abból, hogy miért tekint ma mentsvárként Vlagyimir Putyinra az oroszországi közemberek döntő többsége. Mert megmutatta nekik, hogy annyi évtizedes vegetálás után a népükhöz tartozó vezetők a külföldiekkel egyenrangú módon vehetik kezükbe Oroszország ügyeinek intézését. Ráadásul éppen ezért, az államfő köre számíthat a hatalommal kiválóan együttműködő pravoszláv egyház támogatására, miközben az állam az iszlámhívő, a zsidó, a buddhista és más vallási közösségeknek is megadja a tiszteletet és az anyagi támogatást.
Aki mindezzel nem számol, egyszerűen becsapja önmagát! Pedig még ezeken túl is lenne mit figyelembe vennie a nyugati tömegpropagandával és a szórakoztató médiával elbutított embernek.”