„Itt áll hát ez az elhagyatottságot érző kicsi nemzet teljesen megosztva. Sokan úgy érzik, hogy mindentől megfosztva. A szabadságtól és döntéstől mindenképpen. Mert ha bezárnak a hétvégi nagy boltok, újjá kell szervezni az egész életet, amely eleddig jóféleképpen futott, már ami az idő valamiképpen való agyonütését érti a világ alatta. Nézelődni ott áll rendelkezésre a munkahelyi kötelességre nem szólító órák hossza. Aki nézelődik, előbb-utóbb belebotlik valami nélkülözhetetlennek tűnő áruba, ami mindenképp megvásárlásra csábíttatja magát. Nem múlik el hát értelmetlenül az ácsorgása szánt idő sem a nézelődő sem a kínáló szempontjából. Merthogy a természet erős. Erősebb, mint a szokások.
És most a világvégét és nagyboltok romlását hirdető próféciák elé a turizmus felfuttatásának lehetősége dobott csalit. Merthogy mindenki romlásából valakinek haszna származik, ha már a társadalom a hasznosság elvén épül fel. Van hát új lehetőség a pénz útjának kifolyására. Nem mintha máskor nem történhetne meg.
A vasárnap mégis valahogy szimbolikussá nőtte ki magát. Volt, aki a családok összetartozásának megerősödését vizionálta bele a szabad vasárnapba. Mások az együtt töltött idő minőségét villantották fel, ami rá is férne a magyar családok többségére és voltak olyanok is – nem kevés naivitással eltelve -, akik az egyházak templomlátogatásának létszám emelkedését tartották lehetségesnek. Ez utóbbi azért is kétséges, mert Markalf egerei még kiprovokálták a szokás változásának lehetőségét, de a természetet ezzel nem változtatták meg.
Márpedig az ember természeténél fogva hajlandó a szent ellenében cselekedni. A körülmények külső változása ezért sosem hozza el a hetedik napi megszentelődés - pihenés, feltöltekezés, lelki elmélyülés, más dimenzióba helyeződés – teljességét, ameddig nem születik meg a vágy a lehetetlenség ellenére való megszentelődés igényére. A megszentelődés belső igénye teremti meg a keretek ennek kiteljesedése felé történő alakítását.”