Mintha újra egy zátony felé sodródnánk

2015. január 10. 19:32

A szüleim, a nagyszüleim korában a fő parancsolat még az volt, hogy „Szeresd felebarátodat!”. Ma viszont már az, hogy „Szeresd önmagad!”

2015. január 10. 19:32
Hankiss Elemér
hvg.hu

„hvg.hu: A fogyasztói civilizáció az ember tökéletes ártatlanságát hirdeti – állítja új könyvében. Mi van, ha bedőlünk ennek a hazugságnak?

Hankiss Elemér: A televízió, a reklámok a nap huszonnégy órájában azt harsogják, hogy nagyszerű vagy, ártatlan vagy, te vagy a világ közepe, rajtad kívül semmi sem számít. Az emberi személyiségnek ez az egyre gátlástalanabb apoteózisa (isteni rangra emelése – a szerk.) a reneszánsz idején kezdődött, majd egyre erősödő hullámokban mára csaknem egyeduralkodó ideológiává vált. A szüleim, a nagyszüleim korában a fő parancsolat még az volt, hogy »Szeresd felebarátodat!«. Ma viszont már az, hogy
»Szeresd önmagad!«. A világban ma zajló háborúk és válságok arra utalhatnak, hogy lehetetlen továbbmenni azon az úton, amin az elmúlt száz évben haladtunk, az egyre radikálisabb és korlátlanabb individualizmus felé. Eric Hobsbawm brit történész azt írja: »Ha a múltra vagy a jelenre építjük a harmadik évezredet, akkor kudarcot vallunk majd. És a bukás ára, vagyis társadalmunk megváltoztatásának az alternatívája: a sötétség.«

hvg.hu: Mit tehetünk ez ellen?

H. E.: A fogyasztói társadalom egyszerre örök karnevál és haláltánc. Tele van örömmel és kiteljesedéssel, de működnek benne a romlás és pusztítás erői is. Pedig az egyénnek ugyan ki kell teljesednie, de azt is el kell fogadnia, hogy a másik kiteljesedése is ugyanolyan fontos, mint az övé. (...)

hvg.hu: Azt állítja, hogy ha megismerjük a függőségeinket, akkor közelebb juthatunk a megoldáshoz.

H. E.: Mostanában egy új könyv kéziratán dolgozom. Az lesz talán a címe, hogy: „A Szabadság játékai”. Örömteli és keserű játékai. A borítón két gömb alakú üvegváza vagy akvárium látható. A baloldaliban halak úszkálnak, a jobboldali üres. Majd az egyik bátor kis hal nem bírja már elviselni az adott, zsúfolt világot: gondol egy nagyot és hatalmas erőfeszítéssel kiugrik eddigi világából. Azt a pillanatot látjuk, amint épp repül a szabadság felé, de a következő pillanatban a szabadság helyett a másik akváriumba csöppen/csobban bele. Mintha rólunk, emberekről szólna ez a kép. A szabadságnak vannak remek pillanatai, de a következő pillanatban ránk zárulhatnak egy újabb börtön rácsai. Önmagában már az is csoda, hogy egyáltalán beszélhetünk szabadságról. Mert köt bennünket a genetikánk, az egészségi állapotunk, a családunk, a gyermekkori környezetünk, az iskoláink, a munkánk, anyagi helyzetünk, meghatároz minket az adott társadalom rendszere és állapota, múltja, várható jövője, és ezer más dolog. Mindezek ellenére kell megpróbálnunk kitörni és szabaddá válni. Goethe írja a Faust utolsó soraiban: »Csak annak jussa élet és szabadság, ki napról napra vívja ki.« S valóban, az út, amit szabadon választottunk, előbb-utóbb kényszerpályává válik. Újra és újra útelágazásokhoz érkezünk, ahol döntenünk kell. Ez nehéz, de egyben nagyszerű feladat. Nicolai Hartmann, a híres német filozófus szerint »csak egy befejezetlen lény lehet szabad«. Mit érthet ezen? Valószínűleg azt, hogy valami véglegesen befejeztetett, akkor már nincs új választásra lehetőség. És ha nincs választás, akkor nincs szabadság.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 41 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Fakutya Vigyora
2015. január 11. 21:34
"Amikor azonban a népek erkölcsi s más tulajdonságaira kerül a sor, a sorrend megfordul. Azt olvassuk, hogy a spanyolok „okosak”, „nagyvonalúak”, „tiszteletreméltóak”, „gőgösek”. A franciák „könnyelműek”, „kedvesek”, „műveltek”, „fondorlatosak”. A németek „nyíltszívűek”, „jók”, „ájtatosak” és „mindenhez értenek”. Az angolok „nyájasak”, „nőiesek” és a „világi ügyekben járatosak”. A magyarok viszont: „hűtlenek”, „a lehető legkegyetlenebbek”, „árulók”, „vérszomjasak”, „lázongók” – vagyis a lehető legrosszabbak és leggonoszabbak. Nem hízelgők ránk nézve az állathasonlatok sem. A spanyolok olyanok, mint az „elefántok”, a franciák, mint a „rókák”, a németek, mint az „oroszlánok”, az angolok, mint a „lovak”, a lengyelek, mint a „medvék”, mi magyarok viszont: „farkasok” vagyunk. Nem kedvező az sem, amit a jellemző időtöltésekről olvashatunk. A spanyolok legszívesebben „játékkal” töltik idejüket, a franciák „szemfényvesztéssel”, az olaszok „fecsegéssel”, a németek „ivászattal”, az angolok „munkával”, mi magyarok pedig: „henyéléssel”. S végül is hogyan s hol halunk majd meg? A spanyolok „ágyban” halnak meg, a franciák „háborúban”, az olaszok „kolostorban”, a polákok „az istállóban”, a németek belefulladnak „a borba”, az angolok „a vízbe”, a muszkák „a hóba”. És mi? Mi belepusztulunk a folytonos viszálykodásba, „vagdalkozásba”. Végül is tehát az a kép rajzolódik ki Magyarországról, hogy Európa legtermékenyebb országa, tejjel-mézzel folyó Kánaán, ámde lakosai gonoszak, álnokak, izgágák, vérszomjas farkasok. És: henyélnek. Nem érdemlik meg jó sorsukat. Hogy miért vagyunk épp mi a leggyűlöletesebb fajzat, az érthető a kuruc-labanc harcok évtizedei után. Az azonban már figyelemreméltó, hogy akkoriban még a németek álltak a legiszákosabb nemzet hírében, az angolokat pedig már akkor, az ipari forradalom korai évtizedekben is dolgos népként emlegették a messzi Tirolban. Minket meg mihaszna, henye nációként. Vagy a németek. Van mire büszkének lenniük. Van mire építeni öntudatukat. A Dürerek és Boschok, Goethék és Thomas Mannok, Beethovenek és Mozartok életművére, Max Planckokra és Heisenbergekre, a Mercedes Benzre és a német márkára – és mégis kétségbeesnek, összeomlanak, ha nemzeti válogatottjuk kikap vasárnap (hogy múltjuk sötét szakadékaira ne is utaljak). És mi? Hogy állunk mi? Rosszul. Velünk baj van. Nem érezzük magunkat jól a bőrünkben. Nem hiszünk önmagunkban. Nem hiszünk az országban. Megzavarodott történeti tudatunk. Összekuszálódott jövőképünk. Nem leljük honunkat a hazában. Nem találjuk helyünket a világban. Nem vagyunk jó formában. " http://www.magellanpr.hu/index.php?inc=inc.hajonaplo.anyag.php&title=Haj%F3napl%F3%20-%20Farkasok%20K%E1na%E1nban&azon=112 Nagyon okos volt tényleg.
bunko_jobbos
2015. január 11. 21:18
Sokáig a rohadt libsi kategóriában volt nálam, de mikor -még régen- meghallottam egy-két filozofikus gondolatát, mint gondolkodót elismertem magamban. De csak mint gondolkodót. Tényleg nagy volt a tudása és sok olyat tudott mondani, mire magamtól nem jöttem volna rá. De azért a teljes interjúból pár dologgal egyáltalán nem értek egyet: "A könyvében azt is írja, hogy komoly problémákat okoz, amikor a szenvedélyek és az érzelmek kezdenek uralkodni a józan ész helyett. Ez okozhatja a sorozatos kudarcainkat? " - ez a kérdés állítás, és a jól ismert liberális magyartámadóó álláspontot képviseli: szarok vagyunk. "Forgunk keserű levünkben, és/vagy a csodára várunk." - ugyanaz a tudatos pesszimizmuskeltés. Anyátok forog a keserű levében, nem mi. Én például jól érzem magam a bőrömben, szeretem a hazámat, ismerem a hátrányait/előnyeit és NEM ENGEDEM, hogy belén szuggeráljátok, hogy mi milyen rosszak vagyunk. "De tegyük hozzá: akkor igaz ez, ha egy adott társadalom józanul, bátran, következesen dolgozik a megújuláson. Sajnos Magyarországra ez nem igazán jellemző. Hogy hogyan kell egymással összefogva győztesen kikerülni egy válságból, ezt még meg kell tanulnunk. Arra egyelőre senki sem tudja a választ, hogy ez eddig miért nem sikerült. " - de tudjuk a választ, csak ti nem akarjátok meglátni, mert az nagyon sötét képet fest rólatok, liberálisokról. Egyelőre ennyi, nem akarom jobban felhúzni magam. de az látszik, hogy ő képük sötét, és belénk próbálják sugallni.
Fakutya Vigyora
2015. január 11. 21:17
https://www.youtube.com/watch?v=hwe6tlmdlNg
Fakutya Vigyora
2015. január 11. 21:09
Egy kártékony féreg.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!