A lottómilliárdos ország, amely tönkreteszi magát

„Aki megnézi ezt a táblázatot, láthatja, hogy hogyan kapnak céghálózatok látható valódi verseny nélkül uniós pénzből megrendeléseket. A verseny nélkül, »okosban« kiszórt támogatással gyarapodó cégeknek van egy óriási veszélye, amiről alig-alig esik szó: a vállalkozások között kontraszelekciót okoz. Nem az az oktatással foglalkozó cég fog fennmaradni, amelyik jól végzi a dolgát, hanem pl. az, amelyik 10 millióért HR-menedzsment tanácsadást ad egy miskolci temetkezési vállalkozásnál... Az egymással egyébként a  valós – nem kamu pályázatos – piacon versengő vállalkozások közül ugyanis így nem az lesz a nyertes, aki szorgalmasan, tisztességesen dolgozik, mindig megújulásra, innovációra törekszik, hanem aki kapcsolati tőkével vagy korrupcióval ilyen mesés uniós kifizetésekre tesz szert. Ez pedig az egész ország versenyképességét rontja és országunk további folyamatos leszakadásához vezet. El fogunk költeni több ezer milliárd forintot és a végén lesz az országban egy csomó életképtelen, parazita cég. A nyolcezer milliárd forint »haszna« tehát az lesz, hogy lesz egy életképtelen, parazita gazdaságunk. A paraziták pedig elpusztulnak, ha már nincsen kinek a vérét szívni. Kicsit máshogyan fogalmazva ugyanezt, elmondható: az uniós pénzek kiszórása óriási mértékben terjeszti a korrupció kultúráját, elfogadottságát. Ezért olvashattunk évekkel ezelőtt olyan komoly közgazdászi publikációt, amely szerint az uniós pénzeket úgy költhetnénk el leghasznosabban, ha összehordanánk egy nagy kupacba és elégetnénk. Az ügyeskedéssel, jó kapcsolatokkal, korrupcióval elérhető uniós pénz híján a vállalkozásaink közül tisztességes versenyben emelkedhetnének ki a valóban rátermettek. Nem beszélünk erről, pedig ez ugyanolyan hiba, mint ha szemérmesen elfordulunk az önmagát tönkretevő, drogozó lottómilliomos láttán.

Gyerekkoromban néha rákérdeztem a szüleimnél, hogy hogyan lehet az, hogy az általam látott NDK és az általam csak filmeken látott NSZK Németországainak életszínvonala között olyan hatalmas a különbség. Amíg kicsi voltam, ilyenkor az egyszerűség kedvéért (és talán azért, hogy kisiskolásként ne kelljen a rendszerkritikában elmerülnöm) a Marshall-tervet hozta fel magyarázatként Édesapám. A háború után Amerika öntötte a pénzt – illetve nagyobb részt segélyként árut – Nyugat-Európába és ezt a lökést is jól felhasználva vált rövid időn belül fontos gazdasági hatalommá Németország szerencsésebbik  fele. A »lottónyereményt« tehát okosan is fel lehet használni. Azonban ma Magyarországnak ezt is sikerül elrontani. Korunk Marshall-tervét, az EU-s támogatásokat a szemünk láttára, nyíltan és szervezetten lopják szét. A legnagyobb baj azonban az, hogy a beömlő pénz éppúgy a rossz és haszontalan cégek fennmaradását segíti, mint a Nyugattól kapott hitelek a szocializmus építésének idején.”