Miért jó miniszterelnöknek lenni?

„Még ellenzéki körökben is tartja magát a vélekedés, hogy Orbán Viktor alapjában véve jót akar.

»Orbánnak mindig az első ajánlata a legjobb, megtanulhatnák már az agyonvert ballibák« – pár éve olvastam ezt a kommentet, és a mai napig emlékszem rá. Nem sok ennél kompromittálóbb állítás létezhet egy parlamenti demokrácia miniszterelnökéről. A legutóbb most karácsony táján jutott eszembe, amikor a parlament másodszor is szavazott a plázák vasárnapi bezárásáról. A törvény ugyanis nem enyhébb lett, hanem tovább szigorodott. Hát, igen, a nevezetes első ajánlat.(…)

Amúgy a retorzió nem mai keletű nála. A harminc alattiak talán nem is tudják, hogy 1998-ban ő állította le a 4-es metró és a Nemzeti Színház építését. Megtorlásként, amiért a budapestiek az év őszén nem a Fidesz emberét szavazták a főváros élére. Az építkezésstop büntető jellegű, esztelen pénzpazarlás volt, de sajnos nem szolgált örök figyelmeztetőül, pedig a fiatal, még csak 35 éves kormányfőnek ez a két romboló döntése pontos személyiségrajz, és az Orbán-féle jövő előrevetítése volt. Mert ő már akkor is az volt, aki ma. Aki bezáratja volt államtitkára egykori intézetét, mert az bírálja a Fidesz földpályázatait; aki személyesen akadályozza meg, hogy a rendszerkritikus alkotmányjogász fia főiskolai tanár lehessen; aki leállíttatja a paksi futballcsapat szponzori pénzét, mert a város tavaly októberben nem az ő kedve szerint szavazott. Nocsak, még a focinál is van fontosabb?”