Ez már nem az az ország

„Egyre kevesebb dolog működik normálisan Magyarországon, de legalább már ránk is érvényes Seneca megállapítása: „Ahány rabszolga, annyi ellenség”. A váratlanul felszínre tört népi elégedetlenség következményeként az Orbán-rendszer már nem tűnik mindenhatónak. A kezdeti eufória után azonban visszatért az érdektelenség, pedig egyelőre új párt, új arc, új hang híján csak a tüntetésekben bízhatunk. Az internetadó-tömeg is elporlott, talán, mert minden mással elégedettek? Nem lenne jó, ha a közhangulatra süket és vak szervezők, az utca, a tömeg igényeit nem érzékelő szónokok miatt végképp kihűlne a lelkesedés. Akkor kik fogják hirdetni, terjeszteni, hogy van remény?

A közélet ügyei azért már lejjebb, mélyebbre jutottak, olyanokat is elértek, akik eddig csak bébifotókat osztottak meg a facebookon. Ők kikerekedett szemmel még csak most ismerkednek a Fidesz-világgal, de belőlük már biztosan nem lesz új hátországa a pártnak. Mert a rezsi trükk még egyszer nem jön be, és mert a kormány – tessék, egy újabb evidens jóslat –, a létezése utolsó pillanatáig nem fog leállni. Még ha akarna, se tudna. A struktúra mindenevő, így van programozva.

Kidolgozott menetrend alapján történt minden – ezt az egészet így tervezték és így hajtották végre. Megbénították a médiát, hogy tájékozatlan maradj, lehetetlenné tették a sztrájkot és a népszavazást, hogy semmi veszélyt ne jelents rájuk, megfenyegettek, megzsaroltak, hogy add nekik a nyugdíjra szánt pénzed, és ha közalkalmazott vagy, remegj az állásodért, a törvényekből kivették a te jogaidat, és beírták az övéiket, és mindenhova a saját embereiket tették, hogy ne legyen senki, aki megvéd. Mindeközben taktikusan meghagytak demokratikus szigetecskéket, hogy a létrejött torzszülöttet ne lehessen klasszikus diktatúrának nevezni. Vajon a Fidesz ismeretében ki merné állítani, hogy nincsenek máris új terveik, ezúttal a szigetek elsüllyesztésére?”