Az értékek rombolásának joga nem érték. Tűrni lehet, védeni nem.
Régi-új szót tanulunk: blaszfémia. Ami nem csak istenkáromlás, hanem istengyalázás is: a vallás tiszteletben álló jelképeinek és magának az Istennek a sértő szándékú lealacsonyítása. Belefér-e ez a véleményszabadságba, és mint ilyen, védelem illeti-e?
Nem igaz, hogy ez egyszerű igen-nem kérdés. Már ott elágazik, hogy aki blaszfémiát követ el, vajon az Istent vagy a hívőt alacsonyítja-e le. Ez ugyanis nem mindegy. Isten jogi eszközökkel nem védhető, sem teológiai, sem filozófiai értelemben. Isten megsértésével a jognak nincs dolga. Ha nincs Isten, azért, ha van, azért. Ha tehát úgy tesszük fel a kérdést: szabad-e tiltani, korlátozni Isten gyalázását, a válasz az, hogy nem.
Ha azonban azt tételezzük fel, hogy a blaszfémia a hívőt sérti, már egészen más a helyzet. Ha egy karikaturista Krisztust részegen ábrázolja, azzal azt állítja – nem pedig véli –, hogy az a személy, akit a keresztény hívő isteni lénynek, a legfőbb jó megtestesülésének tart, valójában egy részeges fráter. A hívő tehát egy hülyeségben hisz. Sértő ez? Igen.
Védendő jog, hogy meggyőződésemben sértegethessenek, hogy olyan embernek állítsanak be, aki hülyeségekben hisz? Nem védendő.
Tiltandó, hogy vallási meggyőződésemben sértegessenek? Na ez mérlegelést igénylő kérdés. Mert jogos az aggodalom, hogy a tiltás szétválaszthatatlanul összekapcsolódik a véleményszabadság valóban kiemelkedően jelentős jogának korlátozásával. Jogos az aggodalom, hogy többet veszítünk a vámon, mint amennyit a réven nyerünk. De jogos az a feltételezés is, hogy túl nagy az ár, nem éri meg.
Szabad, demokratikus országban valószínűleg nem helyes jogi eszközökkel megtiltani, hogy a Charlie Hebdohoz hasonló lapok a valláson gúnyolódjanak (a szabad és demokratikus finnek mondjuk ezt másképp gondolják). És egy szabad, demokratikus országban az igazságszolgáltatásnak kötelessége megbüntetni azokat, akik e lapok szerkesztői ellen bűncselekményt követnek el – ahogy minden bűncselekmény elkövetőit meg kell büntetniük.
De morális kiállás, erkölcsi védelem egészen biztosan nem jár nekik. Az értékek rombolásának joga nem érték. Tűrni lehet, védeni nem.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Nos, ilyesmi előfordul. Hat éve például az Euronews az Európai Vezető Díj egyik díjazottjává választotta Fekete-Győr Andrást.
Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki nem azonos Laár András Jézus nevű jógijával. Vizvári Soma írása.
Sok fiatal férfinek lett elege abból, hogy egyre több protestáns templom előtt lógnak a pride-zászlók és a Black Lives Matter transzparensek, ezért úgy érezték, lépniük kell.
A szolgálatok közlése szerint a nehéz időszakokban még többen csatlakoznak soraikba. Erre volt példa a vörösiszap-katasztrófa, az ukrajnai háború kitörését követő menekülthullám vagy idén ősszel a dunai árvíz.
Mintha a 21. században a szuverenitással nem lehetne foglalkozni.
Még börtönben kerülhet a panaszkodó elkövető – ha nem is emberölésért.
Az elnyert összeget felújításra, például tetőfelújításra, külső festésre, illetve a kiírás szerinti munkálatok elvégzésére költhetik el a családok.
