„Két éve Tihanyban keresgéltünk telket, és az egyik meg is tetszett. Olyannyira, hogy vissza-visszajártunk, nézegettük, terveztük rá a házat. Aztán egy ottani ember - csak úgy mellékesen – megkérdezte, tudjuk-e, ki lesz a szomszédunk. Nem tudtuk. - Hát a Bajnai! – mondta nem egészen őszinte lelkesedéssel. Mi pedig elképzeltük, ahogy reggelente, jó szomszédhoz illően átkönyökölünk a sövényen, és eldumcsizunk erről-arról.
Nem vettük meg a tihanyi telket.
De legalább megtudtuk, hogy Bajnainak Tihanyban van telke. És ez életbevágóan fontos tudás volt. De csak akkor és ott. Mert amúgy, valljuk meg, kit érdekel, hogy kinek hol van telke? És háza, festménye, endékás turmixgépe. Alig van perverzebb időtöltés, mint a más zsebében kotorászás. De a politikusok zsebében nagy kéjjel kotorászunk, és meg vagyunk győződve arról is közben, hogy valami fennkölt közfeladatot végzünk éppen.
Hírlik, hogy az ellenzéki sajtónak kiadták a feladatot, koslasson a kormánypárti képviselők után, fényképezze óráikat, házaikat, autóikat, családtagjaik óráit meg hátizsákjait. A nyelv-meg köldökpírszingek feltérképezése és fényképezése a következő negyedév kiemelkedő feladata lesz. Ezért olyan szép munka ez.”