A férfi mint a kapitalizmus neme

Hát ez tényleg borzasztó, de azért egyetlen haszna mégiscsak van. Rámutat arra, hogy az úgynevezett "lila" értéktelenség nem csak a filmgyártást képes tönkretenni, hanem be tud szivárogni bárhova, ahol táptalajt talál a konvencionális világnézettől utálkozva elfordulók között. Ahol az abnormálist és a betegest progresszívnek, a deformáltságot pedig kreativitásnak nevezik. Egyszerűen szólva, a szociológia és a politológia is képes kitermelni a maga sznob egyedeit, akik szübtilisen torz lelkülettel értelmiségnek szeretik neveztetni magukat. Arra pedig, hogy mondjuk egy esztergályos mit gondol róluk, mit sem sejtve és főként mit sem törődve, orrfintorogva fordítanak hátat. De ez sem lenne különösen számottevő, ha nem tudnánk, hogy ezeknek az egyedeknek az iskoláztatására a közös büdzséből annyit pazarol el az állam, amelyből két-három óvoda évekig fenntartható. És akkor még szó sem esett arról a pénzről, amely éveken-, évtizedeken át a létfenntartásukra pocsékolódik el.

Azon tűnődöm, hogy az ilyenek hol tanulnak, és mit...

"Hanem hogy megszabadulunk végre a „feminitás” (és persze a „maszkulinitás”) fetisisztikus kategóriáitól és vele végre véget vetünk az emberiség előtörténetének." Közeli hozzátartozóm különlegesen lágyszívű: megengedte, hogy a szöveg elolvasása után igyak egy kupica pálinkát, nehogy reggelig álmatlanul forgolódjak.

Addig nincs probléma amíg a komcsik nyughatatlan viszketegségüket ilyen öncélú, hasbaakasztós szellemi maszturbációkban élik meg íróasztal-magányukban. A probléma akkor kezdődik, amikor holdkórosok ezrei kezdik hájpolni ezeket az eszelősöket mint '68-ban.