Úgy földbe állt a német vállalat, mint a gerely – búsulhatnak a románok
400 millió euró hiányzik, Romániában kongatják a vészharangokat.
Nem a görögöket mentették a németek, hanem a saját bankjaikat.
„Az érintett bankárok akkora kockázatokat spájzoltak be, hogy amikor kiderült, hogy a görög elit szétlopta a kölcsönadott pénzt,akkor baromira begazoltak, hogy frankón becsődölnek. És itt muszáj megjegyezni, hogy 1) nem a görög nép lopta szét, hanem a görög elit, 2) tetszik vagy sem, az EU (a németekkel egyetemben) asszisztenciája mellett lopták a pénzt (offshore) 3) és ébresztő! a hírek arról szólnak, hogy éppen most zavarták el ezt a korrupt tolvaj elitet. A görög csőd ráadásul nagyon rosszul jött volna az európai establishmentnek is, ezért kölcsönadott a Trojka 240 milliárd eurót a görögöknek. Nem azért, hogy azok rendbe szedjék magukat és nem is a szolidaritás okán, hanem azért, hogy ne dőljön a ház a rosszul dolgozó bankárfiúk és bankárlányok fejére. Hogy ne csődöljenek be a nagy nyugat-európai bankok és befektetési alapok, maguk alá temetve sok mindent és mindenkit, akinek köze nem volt ahhoz, hogy kik és hogyan játszottak a pénzével, egyre emelve a tétet.
Így a 240 milliárdos új adósságból 200 milliárd a fennálló adósság fizetésére ment. Nem a görögöket mentették a németek, hanem a saját bankjaikat. Amit persze adhattak volna közvetlenül is nekik – megvásárolva tőlük diszkont áron a felhalmozott görög államadósságot –, de milyen ciki lett volna a német adófizetők pénzéből bajba jutott német bankokat menteni? Még azt találta volna mondani a német választópolgár, hogy keressük meg a felelősöket annál a rosszul gazdálkodó német banknál, hogy számoltassuk el, hogy viseljék a felelősséget a bank tulajdonosai is… Egyszerűbb volt a görögöket kötelezni a fennálló adósság folyamatos törlesztésére. A kölcsön tehát elsősorban a frankfurti bankigazgatónak jött jól, hiszen továbbra is jött a lóvé Athénból, lehetett (és lehet) virítani, hogy milyen frankón kihelyeztük a betétesek pénzét, lám-lám, mennyit fial! Kockázat? Ja, az nincs, mert ha rosszra fordulnak a dolgok, akkor a német kormány pisztolyt szorít az adós fejéhez és azt duruzsolja a fülébe, hogy »anyukád is azt tanította, hogy a kölcsönt vissza kell fizetni!«
Azt nem mondta anyuka véletlenül, hogy a hitelezésnek vannak kockázatai? És ha kölcsönadsz, akkor ésszel érdemes? Nem ártott volna.”