A nehéz örökséget ünnepeljük

„Ma, amikor utólag valami különleges és jó dolognak próbáljuk látni az 1989-es változást, nem tudatosítjuk, hogy a »bársonyos« és a »forradalom« kifejezések kizárják egymást. Ezzel az önmagát cáfoló nyelvi bravúrral kezdődött az a bizonyos átverés. Amikor az előző rendszer működtetőivel ki lehet egyezni egy túlzottan nem is kikényszerített rendszerváltásban, ott sántít a dolog, és sokkal inkább van szó vagyon- és hatalomátmentésről, mint tényleges váltásról.

(...)

Magyarországon, a privatizáción mesésen meggazdagodott, szocialistából kapitalistává átváltozott vállalatigazgatók mellett, a történet legrosszabb szereplői azok az egykori MDF-es ellenzékiek, akik mostanság tévéműsorokban magyarázzák szakértő, bölcs arccal, hogy mit kellett volna nekik, akkor, ott másképp csinálniuk, csak éppen nem tudták, vagy nem merték. Ugyanők voltak, akik akkor belső körökben élesen bírálták Orbán »túl kemény« beszédét.

Öröm az ürömben, hogy ott legalább nem övezi olyan mérvű hamis nosztalgia ezt az egész rendszerváltást, mint amilyet Szlovákia örökölt meg Csehszlovákiától. Itt a kulcscsörgetős tüntetések emlékéhez ma olyan hangnem társul, mintha valami komoly hőstett történt volna. Csehországban egyébként sincs hagyománya az idegen elnyomás elleni fegyveres ellenállásnak, ezért valószínűleg ott ez volt a helyzetből kihozható legtöbb, ám a pozsonyi és egyéb, vidéki városokban megvalósult kulcscsörgetéseken sincs mit ünnepelni. Nem hoztak megtisztulást, sem valódi átalakulást, így aztán kár csodálkozni azon, hogy mára mindenkit a saját bőrén éget a társadalom széthullásának szörnyű élménye.

A rendszerváltó nemzedék elrontotta a dolgot, és az utánuk következőknek nemcsak egyszerűen rendbe kell hozniuk a hibát, hanem szüleiknél sokkal mélyebbről indulva kell valamit kezdeniük a helyzettel. Az persze előfordul, hogy valami nem sikerül, lehetőségek úsznak el, viszont az állapotokat idáig elfajulni engedő nemzedék részéről iszonyatosan cinikus önfelmentés ezt megünnepeltetni. Ha jobb ötletük nincs, legalább nagyokat kéne hallgatniuk, amiért a saját naivitásuk, tapasztalatlanságuk és sok esetben önzésük miatt ritka nehéz örökséget hagytak a mostanra már felnőtt gyermekeikre.”