Irányjelző

„Mi a közös a kötelező drogtesztben, a rendőrségi igazoltatásokban és a memóriakártyák, laptopok, tabletek szerzői jogdíjjal való megsarcolásában? Nemcsak az, hogy az ország vezetői, akiknek kezébe adtuk a hatalmat és ezzel sorsunkat (újabban úgy tűnik, vagyonunkat is) a látszatát sem kívánják kelteni annak, hogy bíznának bennünk, hanem ehelyett minden polgárra eredendő bűnösként tekintenek, aki mellé, ha lehetne, fejenként legalább két rendőrt állítanának állandó felügyeletre. (...)

Bár kultúrmegoldásnak találom, hogy a digitális zenék- és videók szerzői jogdíját átalánnyal váltsam meg, pont az eredendő jogsértés feltételezése miatt tartom abszurdumnak, hogy szerzői jogdíjat fizetek a vincseszter után, amin a saját fotóimat tárolom, a mobilom után, amelyen fizetős szolgáltatásban vásárolom a zenét, s így máris duplán adom oda a pénzt. Szerzői jogdíj terheli a munkára használt laptopomat, vagy épp a gázóraleolvasó fényképezőgépét is, amelyen jogvédett tartalom soha nem volt, és nem is lesz.

Kocsis Máté javaslata a kötelező drogtesztről, amellyel persze csak társadalmi vitát kívánt indítani, ki tudja miről, pontosan ebbe a sorba illeszkedik. Feltételezzük rólad, hogy drogos vagy, igazold, hogy nem! Még véletlenül sem nézzük ki belőled, hogy betartod a szabályokat. Az élet minden területén közös jellemzője ennek az agresszív, despota szemléletnek, amely a problémára nem ad még csak látszatmegoldást sem. Arra persze tökéletesen megfelel, hogy kétséget kizáróan megmutassa: hol állunk és hová tartunk.”