Mindezen túlmenően az otthonszülés nem lehet egy újabb társadalmi egyenlőtlenségnek a forrása, hiszen ilyen alapon csak azoknak az embereknek nyílik lehetősége Magyarországon otthon szülni, akik kórház közelében laknak. Ez olyan egyenlőtlenség az emberek számára, melyet nem tartok elfogadhatónak.
Alkotmányjogi dilemma továbbá a szabályozás alacsony szintje is. Az otthonszülésről ugyanis egy kormányrendelet szól. Magyarországon azonban alapjogot csak törvényben lehet korlátozni, és ezt még a Szülészeti és Nőgyógyászati Kollégium állásfoglalása is kiemeli. (...)
Mindezekre tekintettel alapjogi szempontokat mérlegelve szükséges-e megadni a szülő nőnek az otthonszülés lehetőségét? Őt illeti a döntés joga (önrendelkezési joga keretében) arról, hogy gyermekét hol hozza világra, annak fényében, hogy egy esetleges életmentő beavatkozás nem végezhető el otthon?
Alapjogi szempontból szükséges-e megadni a szülő nőnek az otthonszülés lehetőségét? Én nem is lehetőségnek, hanem inkább jognak nevezném. Azt gondolom, hogy az otthonszülés jogát azért nem lehet elvitatni, mert ez az emberi autonómiából és az önrendelkezésből fakad. Ugyan tudjuk, hogy a magzat egy külön személlyé fog válni, amint életre kel és megszületik, tekintettel azonban arra, hogy az alkotmányjog még nem tekinti őt személynek, s ő az anya testén belül van, annak mintegy alárendelve, én azt gondolom, az anyától nem lehet elvitatni ezt a választási jogot és felelősséget, hiszen szabadon rendelkezik a saját teste fölött, melyben benne foglaltatik a gyermek. Nem vitatható továbbá az sem, hogy ő mindent meg fog tenni a saját magzatáért. Az 1992-es magzatvédelmi törvény is kimondja, hogy a »magzati élet védelme a gyermeket váró nőkről történő fokozott gondoskodással valósítható meg, ugyanakkor a magzat egészséges fejlődését biztosító feltételek megteremtése elsődlegesen a szülők felelőssége«.