„Mikor bementünk a kormányhivatalba rákérdezni, hogy miért érkezett ez a határozat, viszonylag hamar sikerült rávezetni az ügyintézőket, hogy valamilyen hiba történhetett. Azt mondták, semmi gond, majd érkezni fog egy új határozat, ami megsemmisíti ezt a határozatot, ami az autó forgalomból kivonásáról szól.
»Biztos a rendszámtábla-csere miatt lehetett valami zavar« – találgatták, de ez sem nyert, mivel évek óta ugyanaz az autó rendszáma. Az egyetlen ügy, amit az autóval intéztünk mostanában, az átíratás volt, de a forgalomból kivonási határozat keltezése (december 15.) korábbi, mint az átíratás, szóval valószínűleg nem az volt a gond. Így viszont tényleg ötletünk sincs, hogy hogyan termelte ki magából a rendszer ezt a határozatot.
Most várjuk a döntés megsemmisítését, hogy még sincs kivonva az autó a forgalomból.
Nem idegesít ez, egyelőre inkább viccesnek tartom, de azért a jelenlegi magyar államigazgatás ezek alapján nem egy jól működő állam benyomását kelti. Tanácstalan, és a rendszeren érthetetlenségével viccelődő ügyintézők, átláthatatlan eljárások és pontatlanság jellemzi az egészet, és ez épp elég ahhoz, hogy az állammal ilyen módon érintkező emberek teljesen kiszolgáltatottnak és hülyének érezzék magukat. A vége pedig az, hogy mindenki arra hajt, hogy bármi jöhet az életében, csak okmányirodába ne kelljen mennie, mert az nemcsak egy értelmetlenül kivett szabadnapot visz el az életéből, de a stressz miatt még meg is rövidíti.
Olyan ez, mint mikor a posta elveszíti az ember leveleit: idegesít, mert közpénzből tartjuk a céget, és nem arra, hogy elveszítse a leveleinket, hanem pont az ellenkezőjére. Az államigazgatást is pont azért tartjuk, hogy megkönnyítse az életünket, nem az ellenkezőjére.”