„Saját táborukon belül is kiverte a biztosítékot párttársainak vagy a kormánytagoknak – Pokorni Zoltán szavaival élve – urizálása, illetve gyanús meggazdagodása. Kósa Lajos milliós utazása, Szijjártó Péter közel 200 milliós házvásárlása, Giró-Szász András 900 milliós vagyongyarapodása, Lázár János budai lakásvásárlása… Egyetért Pokornival, hogy jóval nagyobb visszafogottságra lenne szükség?
Orbán: Szerintem az urizálásnak soha nincs itt az ideje, Zoltán pedig félreérti a helyzetet. Ez nem urizálás. A Fidesz egy nagy néppárt, közöttünk vannak mindenféle emberek, jómódúak, kispolgárok, munkások, gazdák. Ez egy plebejus párt, de én nem akarom ebből a kormányzásból kirekeszteni azokat a fiatalokat, akik jómódú családból származnak. Az urizálás az, amikor valaki magamutogató. Ezek az emberek nem azok. (…)
Pedig ezekről azt gondolják. Ön szerint a nevetséges vagyonbevallási rendszerről mit gondolnak a választók? Mennyire hiszik el az említett politikusokról, hogy nagy értékű vásárlásaikat komoly családi segítséggel valósították meg? Szerintem semennyire. Ez egy színjáték. Szükségesnek tartja a rendszer megváltoztatását?
Orbán: Ha az emberek fejében lévő képzetek vagy tévhitek alapján akarnánk végezni a munkánkat, akkor aligha tudnánk jól dolgozni. A valóság az, hogy a vagyonnyilatkozat összevethető az adóbevallásokkal. És ha az nem stimmel, az büntetőügy. (…)
A fideszes ügyek a saját táboron belül is kiverték a biztosítékot. Abban a hátországban, ahol egyre több a repedés. Simicska Lajos a kétharmados többségről döntő veszprémi választáson is elindulna a jelöltjük ellen.
Orbán: A politika világa nem egy zárt rendszer, itt folyamatosan változik minden, és mindig vannak viták. Volt az utóbbi időszakban két olyan súlyos döntése a kormánynak, amely sértette üzleti csoportok érdekeit. A reklámadó és a földalapú támogatások rendszerének átalakítása, aminek következtében a nagybirtokkal rendelkező vállalkozók eddig megszokott előnyét korlátoztuk. Ezekkel kapcsolatban üzletemberek, köztük az említett úr is, kifejtették az ellenvéleményüket. A kormány ennek ellenére ezeket a döntéseket meghozta. Soha nem szabad összekeverni a személyes viszonyokat az ország érdekeivel. Ami az ország érdeke, azt akkor is meg kell tenni, ha az egyébként hozzánk közel álló embereket sért.