A hivatásos „álomfejtők” most világszerte arra igyekeznek választ találni, hogy az orosz elnök miért mondott „sztoppot” a Déli Áramlatra.
„A jelenkor vezetőit leginkább három kategóriába lehet besorolni: ilyen-olyan sikerrel követik az eseményeket, jól alkalmazkodnak a történésekhez, vagy maguk alakítják a történelmet. Vlagyimir Putyin vitathatatlanul a harmadik csoportba tartozik, a „nagyok” irányítói közül talán egyedüliként.
Ebből következik a válasz is a kérdésre: Putyin, beleunva az unió tesze-toszaságába a Déli Áramlat leállításával, illetve a gázvezeték bebuktatásával való pisztolyozással, a saját kezébe vette az európai energetikai kérdések irányítását. Brüsszel bölcs urai meg ülnek és néznek, majd bizottságosdit kezdenek játszani. Több mint komikus volt, amikor az érintett bő fél tucat ország képviselője többórás tanácskozás után csak arra jutott, hogy felhatalmazta a jó Maros Sefcovicot, az Európai Bizottság energiaunióért felelős alelnökét, hogy hívja már fel mindannyiuk nevében Moszkvát, kérdezze meg: most mi a »stájsz«? (Hála Istennek a magyar delegáltnak nem volt felhatalmazása aláírni az okos nyilatkozatot, avagy meglehet, Pesten ismerik az orosz elnök mellékét a Kremlben.) S ezek az emberek – is – felelnek az Európai Unió közös energiastratégiájáért… Meglepő ezután, hogy ez a kifejezés Moszkvától Pekingen át Washingtonig röhej tárgya? (...)
Összegezve: az unió rövid távú érdekekben elmerülő vezetőinek a tengerentúli jó barátoknak tett engedményei miatt ott tartunk, hogy így vagy úgy, de Putyin kottájához kell alkalmazkodnunk. Pedig talán értelmesebb lenne Brüsszelnek is idejében és érdemben tárgyalnia vele, mint most következő álmait találgatnia.”