Göröngyös úton: az autonómia és mi

„Elvi szinten egyszerű a képlet: kizárólag az autonómia biztosíthatja azt a megnyugató keretet, amely hosszú távon lehetővé teszi a magyarként való megmaradást. Mindenféle öncsalás ellenére ugyanis a lényeg nem az, hogy a gyalogmagyar mit és hogyan vállal kultúránk, anyanyelvünk megőrzéséért (az is persze). Sokkal fontosabb, hogy olyan intézményi háttér álljon mögöttünk, amely biztosítja a magyar közösség reprodukcióját. Az autonómia nem más, mint olyan sűrűre szőtt intézményhálózat, ahol megoldható, hogy életünk egésze során kapcsolatban maradjunk a magyar közösséggel, nyelvvel és kultúrával. Ha célunk pusztán az identitás »megőrzése« marad (mint eddig), azzal gyakorlatilag a lassú, de biztos elszlovákosodás pályájára állítjuk magunkat. Ezért kell a jelenlegi rendszernek megváltoznia. Pontosan erre nyújt perspektívát az MKP mostani tervezete: személyi elvű kisebbségi önkormányzatiság a szórványban, »különleges jogállású regionális önkormányzat« a magterületeken.

Eloszlatni a homályt

Ugyan továbbra sem vagyok híve a pártra jellemző »ráolvasásnak« és sajtónyilatkozatokban kimerülő politikacsinálásnak, mégis úgy gondolom, hogy a dokumentum önmagában is hozzáadott értéket képvisel. Az utókör bölcsességével kijelenthetjük, hogy zsákutcába fordulásnak bizonyult a szlovákiai magyar autonómiatörekvések 90-es évekbeli tartós zárójelbe tétele. Az »idő kizökkenésével« az önkormányzatisággal kapcsolatos téveszmék, félreértelmezések és legendák csak tovább izmosodtak minden oldalon. Az MKP dokumentuma – feltéve ha jól lesz kommunikálva – épp a homály eloszlatásában, ezáltal az autonómiaeszme legitimálásában játszhat kulcsfontosságú szerepet. Végre.

A tudatosító tevékenységhez azonban tanácsos lenne az MKP-nak néhány premisszát magáévá tennie. Bármennyire periférikus jelenségről legyen szó, mégis következetesen véget kell vetni annak a látens flörtviszonynak, amit az MKP bizonyos helyi sejtjei a magyarországi szélsőjobboldallal ápolnak. Azokra az esetekre utalok, amikor például az MKP-s somorjai önkormányzat közintézményben ad teret a Hatvannégy Vármegye Mozgalomnak, vagy amikor a komáromi képviselőjelölti listát radikális jobboldali beütésű jelölttel színesítik.  

Az évtizedes sztereotípiák lebontása akkor sikerülhet, ha az antidemokratikusság és az irredentizmus legkisebb árnyéka sem vetül a magyar közösségre. Hiába sulykoljuk, hogy az autonómia nem jelent újraegyesülést az anyaországgal és a magyar kisebbség az egész részeként keresi a helyét, a jobbszélről érkező kétértelmű vagy nagyon is egyértelmű megnyilvánulások csak visszavethetik az ügyet. A pártnak azt a nem kisebb (az összmagyar eszmetörténetben máig megoldatlan) feladatot kell elvégeznie, minthogy a jelenleginél egyértelműbb választóvonalat húzzon a saját jobboldalisága és a szélsőjobboldal közé.”