Tanuljuk meg a lassulás művészetét!

2014. december 25. 10:13

De ha mindig csak a hangulatokat hajkurászom, az ünnep törékennyé válik. Alapprobléma, amikor elkezdünk feltéteket támasztani a karácsonyhoz. Interjú.

2014. december 25. 10:13
Kató Csaba
Válasz.hu

Klasszikus karácsony előtti riport, tetszőleges kereskedelmi tévén: véget nem érő képek a zacskófüzérrel rohanó, dugóban szentségelő, munkáját befejezni nem tudó városi polgárról, mint tipikus ünnepi jelenségről. »Semmilyen karácsonyi hangulatom sincs« - hallatszik a panasz. Elvesztettük az ünneplés képességét?


Az idézetben hangulatot említett, és ez a legfontosabb: hajlamosak vagyunk megragadni a hangulat szintjén. De ha mindig csak a hangulatokat hajkurászom, az ünnep törékennyé válik. Alapprobléma, amikor elkezdünk feltéteket támasztani a karácsonyhoz. Nem esik a hó? Nincs karácsonyi hangulatom. Nem lesz pulyka az asztalon? Oda a karácsony este. Ez rossz hozzáállás. Sose formákból, panelekből próbáljunk összerakni az ünnepet! (...)

Tragédiát említ. Korábban nyilvánosan is elmesélte, hogy karácsony előtt, adventi időszakban vesztette el az édesapját. Hogyan változtatta meg ez az ünnephez való hozzáállását?

Több oldala is volt ennek a fájdalomnak. Egyrészt a karácsony „felszíni” elemei, külsőségei egy pillanat alatt jelentéktelenné váltak. Nem tudtam semmit kezdeni azzal a szóval, hogy „karácsonyi hangulat”, egy héttel az édesapám halála után. Összetört az a kedves érzés, ami betöltötte a korábbi karácsonyokat. Közben viszont rátaláltam egy mélyebb örömre. (...)

És az egymást érő partikon keresztül ebből mit érthetünk meg?

Fontos, hogy ne elítélni akarjuk a világot azért, mert napjainkban éppen partikon ünnepli a karácsonyt. Az életnek minden tevékenységére igaz, hogy lehet látszatból és valóságosan végezni. Lehet látszatból élni kapcsolatot, barátságot, látszatból dolgozni. Ha egy »karácsonyi parti« arról szól, hogy a hétköznapokon alig beszélgető emberek, munkatársak megállnak egy kicsit, együtt vannak, örülnek egymásnak, akkor nagyon sokat tapasztalnak az ünnep lényegéből. Kifejezetten jó látni, hogy a nagy rohanásban, fogyasztói mentalitásban is felfakad az emberekből a szomjúság a közösségre. Ha ez nem látszat, hanem valóság, akkor nincs okunk a világ felett panaszkodni. És ha már létrejöttek őszinte kapcsolatok, akkor egy nem hívő közegben is karnyújtásnyira lesznek attól, hogy felfedezzék, hogy az emberi kapcsolatok és szeretet mögött van még valaki, egy végtelen forrás. (...)

Vagyis azt mondja, hogy a világ legegyszerűbb dolga, a gyaloglás, a túrázás is elvezethet a hithez, mély dolgokhoz?

Azt az embert lehet megkínálni vízzel, aki szomjas. Vannak az életben pontok, ahol fel tudom kínálni a hit lehetőségét. A zarándoklat erről is szól. Ez nem csak sport, nem csak jó érzések forrása, hanem arról a nagyon egyszerűnek látszó tevékenységről szól, hogy keresem a célt, ami felé haladni akarok. Hogy fáradtságos útra kelek a célom érdekében. Kilépek a komfortzónából. Egyszer egy szerzetes azt mondta: a zarándoklat a lassulás művészete. Nagyon jó megfogalmazás. A zarándoklaton leegyszerűsödöm, fel kell adnom a túlbiztosítottságot, sebezhetővé teszem magam. Ez fontos lelki folyamat. Tanuljuk meg a lassulás művészetét!

Nem csak a zarándoklat missziós terület: a karácsonyi éjféli misékkor rengeteg nem hívő ember is elmegy templomba. Jól bánik ezekkel a lehetőségekkel az egyház?

Nem hinném, hogy a szentmise a misszió területe. Az inkább a beavatottak ünnepe. Nem életszerű, hogy ha valakit a megtérés útjára szeretnék segíteni, akkor elhívom misére. Ám való igaz, hogy ha vendég jön hozzám, meg kell, hogy tiszteljem. Azt kell neki adnom, amire szüksége van. Óriási dolog, hogy ha valakit a kíváncsisága behoz a templomba. Ez tiszteletreméltó. Ahol megvan a kíváncsiság, ott már csak egyetlen lépés az érdeklődés, végül a hit. Jó látni, hogy Európában még megvannak azok a kulturális fonalak, amik elvezetik az embereket az éjféli misére.”
 
Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 22 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Forsz
2023. január 15. 12:51
Te mindig tévedsz - de nem hívlak ezért faszfejnek. Te buta vagy, szövegértelmezési problémáid vannak. Nálad csak a "légy pimasz" gomb működik; azt nyomogatod szánalomra méltóan, még Karácsony első napján is. Mellesleg, éppen, hogy nem én keverem a Mikulást a Karácsonnyal, hanem ez a mai szekularizált világ. Az angolszász világból ideerőltetett Télapósdit játszatják velünk, mi pedig bedőlünk és a piros bohócsapkát feltéve már Karácsonykor is Szilveszteri hangulatba hülyülünk. Azt pedig teljesen elfelejtjük, hogy december 25-e és 26-a miről szól.
Forsz
2023. január 15. 12:51
Valóban, egyre kevésbé járja át a mindennapokat és az egyes embert a "karácsonyi hangulat". Na, de mitől is járná át? Nem túl régen, még Karácsonynak szakrális jellege volt; speciális eseményre készültünk. Ma a Karácsony egy jellegtelen ünneppé, egy minden sajátosságától szisztematikusan megfosztott, kasztrált eseménnyé vált a többi ünnep között. Korábban, - és ez a szocialista, ateista alapállású világban volt így - az áruházakban karácsonyi zene szólt. A Mennyből az angyal és a Csendes éj, a Csorda pásztorok és a Kis karácsony... stb. A rádióban, ami akkoriban nem sok csatornát jelentett, minden a Karácsony köré volt felfűzve. Az ünneppel kapcsolatos riportoktól kezdve a bejgli receptekig. Ma, a szándékosan ideológiamentes, főként a szakralitástól mentesített világunkban a Karácsonyt csak azért nem nevezik fenyő-ünnepnek, mert annak kommunista stichje van. A liberális eszmeiség, az atlantista torzulás és főként a keresztény/keresztyén ellenes zsidó befolyás megtette hatását. Attól senkinek nem támad karácsonyi hangulata, hogy a vonatkalauz egy piros bohócsapkát tesz a fejére. Hogy piros ruhába bújtatott, öreg favágó külsejűre fazonírozott nyegle munkátlanokat eresztenek az emberek közé. Mitől lenne bárkinek is karácsonyi hangulata? Ha csak attól nem, hogy agyon kulizza magát, hogy összeroskad a bevásárlások és az ajándékozás gondjai miatt. Szép, szabad, új világ.
Forsz
2015. május 13. 00:00
Remélem senki sem fogja - te sem - akadékoskodó vitatkozásnak tekinteni, hogy nem értek egyet veled. Hogy a Karácsony ünnepe a téli napfordulóra van helyezve, ez egy egykori döntés eredménye, de attól még, hogy a pogány világ is egyfajta megváltást ünnepelt - a sötétség múlásának kezdetét, - azért nem kívánom a kelta druidák ünnepévé változtatni a karácsonyi napokat. Igen, az ünnep - idejét tekintve - mesterkélten kimódolt, hiszen ma már a tudomány is tudja, hogy nem is adekvát a születéssel, hiszen Jézus nem télen született. De mit számít ez ahhoz a tényhez képest, hogy megszületett! Ettől függetlenül, a Télapósdivá degradáló szekularizációt nem tudom elfogadni. Jó helyen van-e a naptárban, avagy sem, nem ez a lényeg. Annak az ünnepi sorozatnak, amit a Karácsonyhoz kötünk, van egy saját misztériuma. Mégpedig az, hogy a keresztények megünneplik annak megszületését, aki egy világot változtatott meg. Akinek hatására ma már több, mint kétezer éve egy sajátságos világnézet szerint szerveződik és éli életét a világ népeinek nagy tömege. Azt elfogadom, hogy ezt a hitet követni nem kötelező, de ettől még, aki itt él Európában az bizony sok száz éve mégiscsak ezen hitelvek szerint rendezett világban él. És nekem eszemben sem jut a druidák ünnepe és a piros ruhás Télapó sem hoz olyan hangulatba (Coca Colával sem) amilyenbe a Karácsony hozott - egykor.
David Karúszó
2015. május 12. 23:59
A mostani karácsonyokat egészen máshogy élem meg, mint harminc éve, gyerek fejjel. Ma információ zuhatag éri az embert akárhová is megy. Hovatovább, már október elején elkezdik árulni a boltokban a mikulásokat, csomagokat. A profit a lényeg. Az emberi kapcsolatok rendszere csak amolyan nosztalgia-bevonat azon a magon, hogy feszengve adjuk át egymásnak az ajándékokat, mert nem tudjuk ki minek örül. Mindenki szeretné jól megélni, de nem mindenkinek adatik meg. Ma már csak attól leszek boldog, ha a gyerekeimet annak látom. Az én boldogság igényem ebben merül ki. Személyes része (ami csak rám vonatkozik, család nélkül) igen minimális. Akkor még hébe-hóba volt hó is. Most mi van? Pólóban rohangászok a szerszámoskamra és a ház között a plusz 12 fokban!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!