Ukrajna és Moldova: Két tűz között

„Moldovának lényegében nincs mit veszítenie – az egy főre jutó nominális GDP még az albánnak is csupán a harmadát éri el, nem beszélve arról, hogy az ország önálló ipari teljesítménye is marginális. Ehhez kell hozzáadnunk a transznyisztriai konfliktus költségeit, az elvesztett két évtized gazdasági kárait, valamint a perspektíva nélkül tengődő társadalom elvándorolt tagjai miatt kiesett kereseteket.

Moldova és Ukrajna sorsa tehát számos ponton egybefonódik. Mindkét ország a nyugati integrációtól várja a megváltást, ugyanakkor az orosz behatás és a területi konfliktusok miatt ez a folyamat nagyon nehezen indul be. Másrészt ha sikerül is kitörniük a moszkvai erőtérből, a csekély gazdasági teljesítmény miatt a várva várt csatlakozásig vezető út nem csak rögös, de nagyon hosszú is lesz.

Az sem újdonság, hogy a két gazdaság teljesítménye a mai napig nem éri el a szovjet idők szintjét, a jövedelmi egyenlőtlenség tekintetében pedig a két ország mutatói fokozatosan romlanak. Tény és való, ezek az államok az opportunista (és meglehetősen korrupt) politikai elitek és a putyini külpolitika áldozataivá váltak, ahol az oroszbarát politikai elitet jutalmazó oligarchikus-hűbéri rendszert időről időre megreformálni kívánó politikusokat rendre sikerült félreállítani, és csak most, 23 évvel a Szovjetunió felbomlása után kerültek túlsúlyba a nyugati integráció hívei. A kérdés az, sikerül-e bármit is átültetni a gyakorlatba, vagy a kapott felhatalmazás ellenére sem lesznek képesek kitörni az orosz érdekszférából.”