Ma a magyar parlamentben a hatalom és az ellenzék kedélyes összeborulásának eredményeként a képviselők saját maguk számára garantált útdíjmentesség megszavazását szorgalmazták.
„Cinkostársak ezek mind abban, ahogyan az utolsó emberi vonásokat levetkőzve, mindent áthárítanak azokra, akiknek az érdekeit állítólag képviselni hivatottak. Kormánypártoktól ellenzékig egy rothadó, erkölcstelen bagázs ez, nekünk meg újra emészteni kell. Lenyomták a torkunkon, hogy tökéletesen rendben van az, hogy havi pár ezerrel több marad ezeknek az éhező, rászoruló képviselőknek a zsebében, és hogy mi meg fizetünk. Magunk helyett is, helyettük is. Már nem is trükköznek, direkt bele az arcunkba. Ők már nem is szégyellik, 5000 forint évente nekünk meg ugye nem tétel.
Régóta értem én, hogy nincs ebben az országban tetves ellenzék, de mától ezt hivatalosan, alkotmányba is érdemes szögelni. Pedig semmibe nem került volna gerincességből, vagy legalább enyhe vigaszt nyújtó képmutatásból leszavazni ezt a méltányos teherviselést célzó kotorászást a nép zsebében. De nem, az ellenzék beleállt. Mi pedig fizetjük mától tovább az alapilletményüket, a lakhatásukat, a ruhapénzüket, a külföldi útjaikat, villás munkareggelijüket, szolgálati autójukat, sofőrjüket, és mostantól álljuk az útdíjukat is. Mert mi egy ilyen nagyvonalú népség vagyunk. És mert megérdemlik. És mert sajnos mi is őket.”