A pezsgő is finom, de az a hétköznapok itala. Mi mással kezdhetnénk az évet, ha nem a legfinomabb, a legmenőbb, a legvilágraszólóbb magyar itallal?
„Tisztában vagyok vele, hogy sokan nem szeretik, talán, mert édes, talán, mert még a régi, gombás-dohos-kenyérhéjas-kommunista ízekre emlékeznek, talán, mert drága, talán, mert mit tudom én. Tőlem szokatlanul udvariatlan hevességgel sajnos azt kell mondanom ezeknek az embereknek: az aszút nem szeretni ha nem is hazaárulás, minimum orbitális butaság.
Tényleg nem sok minden van, ami magyar, és annyira csodálatos, mint az aszú. Nem is jut eszembe, van-e bármink még, ami felveszi vele a versenyt világszínvonal-szempontból.
Az aszú csoda.
A természet, a termőhely, a szőlőfajta, a hagyomány, a tudás, a kultúra, a rátermett ember olyan tökéletes-hibátlan összjátéka, amire büszkének kellene lennünk szakadatlanul. (...)
Valljuk be (valljam be), mi sem (én sem) iszunk (iszom) aszút mindennap, sőt minden héten sem. Maradnak a sátoros ünnepek. A születésnapom, a karácsony, a szilveszter.
A szilveszter? Igen, a szilveszter! Miért ne?
Mi mással kezdhetnénk az évet – ha már, haha, ezt is megértük! –, ha nem a legfinomabb, a legmenőbb, a legvilágraszólóbb magyar itallal? Ami nem vedelésre termett, hanem arra, hogy egy, két vagy három jó korty felett elmerengjünk a jövőről azokban az első percekben? Ami semmivel sem kevésbé nemes, mint egy igazán pompás Champagne, és nemcsak pátosz van benne, hanem vidámság is épp elegendő, bárha a buborékokat nélkülözi is. Az, amit elmondtam róla, korántsem jelent semmi olyasmit, hogy köré gyűlve csodálni kéne őt áhítattal. Ugyan, dehogy. Csak szeretni kéne, örülni neki, hogy van, örülni, hogy a miénk.”
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A véleménynek ára van. Rasszizmus, megfélemlítés és gyűlölet. A következmények pedig már nem csak szavak: ellehetetlenítés, fenyegetések és állandó nyomás. Mikor vált a megfélemlítés a baloldal egyik legfőbb politikai eszközévé?
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
