„Szeretném leszögezni, a vasárnapi nyitva tartást támogatom, magam szeretném eldönteni, mit teszek azokon a napokon, amikor nem dolgozom. Nem hinném, hogy a politikának dolga volna ezzel. Azt pedig végképp ellenzem, ha a Fidesz nem méri fel, az apolitikus tömegeket mozgósító, kellően elő nem készített és át nem gondolt témáival (netadó, vasárnap nem vásárnap, drogteszt) milyen hatalmas a történelmi felelőssége. Pontosan tudom, hol álltam 2002. április 13-án (Kossuth tér), és azt is, mi következett azután nyolc évig. Nem szeretném, ha megismétlődne.
Emiatt is furcsa, hogy miután kiderült, milyen társadalmi tömegeket mozgósít a vasárnapi zárva tartás terve, immár a kereskedők védelméről, a vasárnapi munkavégzés általános megszüntetéséről kezdtek el beszélni. Közben elfelejtették: éppen az általuk megalkotott új munka törvénykönyve tartalmazza azt a pontot, hogy »rendes« vasárnapi munkavégzésre lehet kötelezni immáron nem pusztán a tűzoltókat, orvosokat, katonákat, idénymunkásokat stb, hanem »kereskedelmi tevékenységet« folytató munkáltatónál dolgozó munkavállalót is. Magyarán az eladókat. A szabály (ezt nem ők hozták, csak úgy hagyták), hogy havonta egy (!) pihenőnapnak vasárnapra kell esnie. Igaz, szemben az idényjellegű munkát végzőket vagy a megszakítás nélküli tevékenységű munkahelyek dolgozóival, a kereskedőknek bérpótlék is jár. Kőkemény kapitalista szabályt hoztak, megnyitva az üzletek sorát vasárnapra is. Nem olyan régen, 2012-ben.”