„Tudtuk persze, hogy mi, újságírók nem vagyunk túl népszerűek, nem véletlenül kerültünk egy kalapba a politikusokkal, hiszen például a parkőrök vagy az állatgondozók drogtesztje mérsékelten hozná izgalomba a választópolgárokat. De mégis megalázó hirtelen kriminológiailag is gyanús elemmé válni. Utoljára ilyet 1989 márciusában éreztem, de annak legalább volt értelme.
Viszont épp ezen 89-es élmény miatt tudom máris, hogy 61 százalékos támogatás ide, várhatóan szigorú törvény oda, én nem fogok kényszerpisálni. És ezzel nem támogatom se a drogosokat, se a drogmaffiát, annál inkább mindazt, amiben 1989 márciusában még elég sokan hittünk.”