Karinthy Frigyes négy nappal a halála előtt adott, soha meg nem jelent interjúja bukkant fel 86 év elteltével
A 22 éves, kezdő újságíró cikke az író halála miatt nem került nyomtatásba.
Kilenc éves lehettem, amikor láttam egy NSZK tévéfilmet filmet, ami egy kamaszlányról szólt, aki betépett valamilyen kábítószertől. Ez vizuálisan úgy volt ábrázolva, hogy szédül, émelyeg, és hány. Én pedig betegesen rettegek a hányástól. Interjú.
„Jó. Mi a véleménye a drogtesztről?
Nem értem, hogy mi a probléma? Nem értem ezt a felhorgadást egy olyan javaslattal kapcsolatban, amely megítélésem szerint nagyon nemes célt szolgál. Ez pedig nem más, minthogy tudjuk segíteni a különböző közösségeket abban, hogy lehetőleg minél kevesebben legyenek Magyarországon a kábítószer-függőség rabjai. Drogszűrés jelen pillanatban is van, szerte a világon a munkaadók az alkalmazás feltételeként szabják meg a kötelező drogtesztet. A liberális demokrácia fellegvárában, az Egyesült Államokban ez bevett gyakorlat. Önmagában a javaslat megfogalmazását és megfogalmazóját vitaképtelennek nevezni költői túlzás. Hogyha egy szülőnek az segítséget jelent, hogy önkéntes alapon az ő gyermeke drogteszten vesz részt, és a gyerek állítását, mely szerint ő nem ivott, nem drogozott, a drogteszt megcáfolja, akkor ez segít a szülőnek, hogy tudja, milyen problémája van a gyermekének.
(...)
Újságírókat és politikusokat vizsgálnának. Ha holnap magát megkérnék arra, hogy adjon le pisit drogtesztre, zokszó nélkül megtenné?
Bármilyen kötelezettséget is írtak nekem elő a jogszabályok, mint magyar állampolgár számára, azt betartottam. Ha olyan döntés születik Magyarországon, hogy drogteszten közszereplőknek, akár önkéntes, akár kötelező alapon részt kell vennie, én állok elébe. Lehet, hogy a következő mondataim tovagyűrűző hullámokat fognak kelteni, de az a helyet, hogy 48 éves múltam el és azt gondolom, hogy az ember különböző életkoraiban nagyon sok dolgot kell, hogy kipróbáljon, én így éltem az életem. Sokat segített abban, hogy boldog és teljes életet tudjak élni. Ez vezetett arra, hogy sok mindent kipróbáltam, de nem mindent. Az én életemben van egy ilyen, ma már szinte ballépésnek, gyengeségnek számító dolog, hogy én soha, semmilyen kábítószert nem próbáltam ki. És ha már ez 48 és fél éven keresztül így volt, akkor a következő évtizedekben is így marad. Alkoholt fogyasztottam, voltam mér részeg, dohányoztam is. Azt is el tudom mondani, hogy miért nem próbáltam ki semmilyen kábítószert. Kilenc éves lehettem, amikor láttam egy NSZK tévéfilmet filmet, ami egy kamaszlányról szólt, aki betépett valamilyen kábítószertől. Ez vizuálisan úgy volt ábrázolva, hogy szédül, émelyeg, és hány. Én pedig betegesen rettegek a hányástól. Kilenc éves koromban bennem az rögzült. Más a póktól fél, más az anakondától, bennem a hányástól van ilyen félelem.
Tehát soha nem bukott volna le az elmúlt 48 évében egy ilyen drogteszten
Nem. És az életem hátralévő részében sem.”