Eldöntöd, hogy szaralak leszel, majd szaralak leszel
Vannak kiemelkedően sikeres projektek az életben.
Ft
Ft
24°C
14°C
Akták
AKTA
Háború Ukrajnában AKTA
Választás 2024 AKTA
Háború Izraelben AKTA
Lengyel választás AKTA
Egymillió Találkozás Napja AKTA
Foci Eb 2024 AKTA
Olimpia 2024 AKTA
Amerikai elnökválasztás 2024 AKTA
Árvíz 2024 AKTA
Magyar Péter botrányai AKTA
Vagyonnyilatkozatok 2025 AKTA
Pénzügyi beszámolók AKTA
Tusványos 2025 Előfizetés
09. 17.
szerda
Végül elmentem az első latin misére, és valami teljesen váratlant éreztem
2014. december 21. 16:27
És ezzel az egy élménnyel többet tanultam a miséről egy másodperc alatt, mint 35 éven át.
2014. december 21. 16:27
Már régóta el akartam menni egy valódi latin misére. Amikor azt mondom, valódi, arra értem, hogy olyanra, amin a pap a mise idejének 90 százalékában a hátát mutatja a híveknek.
Természetesen a II. Vatikáni Zsinat előtt minden misét így mutattak be. Nem igazán tudtam erről sokat – MINDEN misét így mondtak a hatvanas évek közepéig. Ez az egyetlen mise, amit a kedvenc szentjeim ismertek. Számomra, aki 35 évvel ezelőtt születtem (igen, ma, december 3. a születésnapom!) a novus ordo szerinti mise (a pap a hívek felé fordul) volt az egyetlen mise, amit valaha ismertem, és nem sokkal ezelőttig abban a tudatban voltam, hogy ez az egyetlen miserítus, ami valaha létezett.
Amikor először hallottam arról a dologról, amit tridenti misének hívnak, le voltam nyűgözve. Miért kellene a papnak elfordulnia a hívektől? Milyen bizarr! Szóval találtam egy templomot a közelben, ahol volt latin mise, és elmentem rá.
Hamar érkeztem, és ezért szembesültem vele, hogy ebben a templomban dicsőítés van és gregorián énekeket énekelnek a mise előtt harminc perccel. És én mondom neked – a gregorián gyönyörű. Én csak csendes dicsőítést ismertem addig – amit SZERETEK, szóval ez teljesen új élmény volt számomra. De teljesen működött. Igazán azt éreztem, hogy ezek az emberek Jézust dícsérik a velük szemben lévő Eucharisztiában. Az öröm, a szépség és a tisztelet atmoszférája vett körül. A levegő megtelt tömjénnel, amit ritkán látsz vagy lélegezhetsz be, és szinte minden nő mantillát viselt. Az újszülöttektől a kilencvenes éveikben járókig mindenféle korosztály jelen volt. Volt egy nő négy kisgyerekkel, akik boldogan játszottak a padban.
Amikor a mise elkezdődött, egy kicsit ideges voltam. Nem tudok latinul. De hamar rájöttem, hogy sokat értek belőle, és a részek, amiket nem – nos, elég jól ismerem amúgy is a misét, szóval nem volt problémám azzal, hogy tudjam, mi folyik épp.
Azzal kapcsolatban, hogy a pap hátat fordít nekem… Először kissé frusztrálónak találtam. Nem láthattam, hogy mit csinál, az istenért! Aztán kezdett derengeni, hogy úgy neveltek, hogy a misén „szórakoztatnak” engem. Aztán belém nyilallt, hogy automatikusan arról ítélek meg egy papot, hogy mennyire tud lefoglalni. Milyen rettenetes! Igazán azt hittem, hogy a mise a pap és a hívek közötti párbeszéd! De hol van itt Isten?
Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, aki így tudta. Ez a két bekezdés kiválóan elmagyarázza ezt:
„A pap a latin misén senki számára nem láthatóan imádkozik, mond köszönetet és áld meg. Nem színész, ahogy az újak rádöbbennek, akire a rivaldafényben kíváncsiak a tömegek. Nem professzor, nem előadó, nem egy nightclub házigazdája, aki a színpadon előadja magát. Hanem valaki, aki ugyanabba az irányba néz, mint a hívek a padban. Alázatosan beszél a láthatatlan Istennel. Egy olyanolyan tehetetlen figura a Mindenható előtt, mint bárki más.”
„Egyesek, akik először mennek latin misére, a papot nézik az oltárnál, aki háttal áll nekik. Ezzel rádöbbennek, hogy a celebráló a liturgiában nem nekik címezi a mondandóját. Talán életükben először rájönnek, hogy a pap Istenhez beszél. Imádkozik.”
Amint a pap felemelte az átváltoztatott ostyát (nekem háttal), rájöttem, hogy a mise Istennek szól. Igazából pontosabb volna azt mondani, hogy a liturgia az Isten hívására adott válaszunk. A tridenti mise hirtelen világossá tette előttem, hol van a Szentháromság mise közben. Nem hinném, hogy oly nagyon fontos a hívek számára, hogy lássák, mi történik az oltáron és hogy hallják az eucharisztikus imát, mint a novus ordóban, és ezzel az egy élménnyel többet tanultam a miséről egy másodperc alatt, mint 35 éven át. Szerintem a novus ordóban a papnak az oltár hívek felőli oldalára, a hívekkel szembe kellene jönnie és nekik háttal felmutatni az Eucharisztiát. Csak ez a rövid momentum is milyen sokat mond!
Egy másik dolog, amire ráébredtem, hogy az elsődleges és legfontosabb dolog a gyönyörű misében nem abban rejlik, hogy miként mondják, hanem az azt bemutató pap személyes szentségén. Nem tudom ezt eléggé hangsúlyozni. Ezen múlik minden. Egy pap szentsége a mise közben olyasmi, amit szinte lehetetlen szavakkal leírni, de ugyanakkor kézzelfogható. A pap személyes szentsége (szerény véleményem szerint) a legnagyobb evangelizációs erő, aminek birtokában van. A szentbeszédek nagyszerűek, a lelkipásztori szívélyesség nagyszerű, de ha az emberek, amikor ránéznek, láthatják/érezhetik Istent, EZ az a dolog, ami a legmélyebben megérinti a lelküket.
Az utolsó és legmeglepőbb dolog, amit éreztem, az a lázadás volt. Feltettem magamnak a kérdést: „ha hetven vagy nyolcvan évvel ezelőtt élnék, hogyan éreznék? Mit csinálnék?” És becsületesen bevallom, hogy kis füzeteket csinálnék, amiben lefordítom a latint angolra, és ezzel okosíthatnám őket, hogy tudják, mit mondanak a misén! Talán ez többet mond a személyiségemről, mint bármi más! De életemben először kicsit nehéznek éreztem az idősebbek megértését, akik ma megvetéssel néznek rám, amiért mantillát viselek. Talán a régu szép idők nem voltak olyan rózsásak amint én elképzelem, de egy ponton mégis azt érzem, hogy a fürdővízzel együtt kiöntötték a gyereket is.
***
Pár pontosítás: 1. a novus ordo hivatalos nyelve úgyszintén a latin, az 1970-es, VI. Pál-féle misekönyv pusztán engedélyezi a népnyelvi misemondást; ugyanez a helyzet a szembemisézéssel: az nem előírás, hanem lehetőség, a misekönyv szövegéből pedig egyértelmű, hogy a „háttal misézést”, a hívekkel való egy irányba fordulást veszi alapul; végül a novus ordót nem a II. Vatikáni Zsinat vezette be a hatvanas évek közepén, hanem az azt követő liturgikus reform, 1969-1970-ben.
Ruszin-Szendi Romulusz Magyar Péter tudtával (és beleegyezésével?) ment el egy politikai gyűlésre felfegyverkezve
Mindezt nem én állítom, hanem Magyar Péter maga mondta ki, hogy Ruszin-Szendi oldalán egy lőfegyver volt látható.
Jó lett volna, ha a zsírleszívás egy kis felelősségérzet-feltöltéssel is járt volna
Nem tudom, hogy ebben az országban mikor mászkáltak utoljára politikusok nyilvános rendezvényen fegyverrel az oldalukon.
Aki Palesztinát védi, Izraelt védi
A Macron-párti francia európai képviselő szerint Palesztina nemzetközi elismerése és Izrael léte nem lehet alku tárgya. Csak a kétállami megoldás jöhet szóba, ez Európa érdeke is.
Néhány szó a fideszességemről
Noha írtam róla számtalanszor, és nincs olyan momentuma, amelyik ne lenne ismert, mostanában mégis többször gondoltam rá, hogy írni kéne róla.
Óriási siker: neves díjra jelölték a híres gyermekpszichológust
Minden kisgyermekes szülőnek szüksége van néha külső megerősítésre. Bojti Andrea klinikai gyermek- és ifjúsági pszichológus több mint egy évtizede azon dolgozik, hogy a szülők kevesebb megválaszolatlan kérdéssel nézzenek szembe miközben gyermekük fejlődését és felnövését kísérik.
A híres színész szerint Charlie Kirk meggyilkolása „a mai generáció Kennedy-pillanata”
Charlie Sheen szerint szürreális, ami a konzervatív véleményvezérrel történt.
Összesen 64 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Laurence Szilard
2018. december 04. 13:32
Mesélj, majom, a zsidók hogyan miséznek?
Válasz erre
3
15
brabant89
2018. december 04. 13:31
"Szerintem is hiba volt, a latin pedig senkinek sem ártott."
Anyám mindennapos templombajáró, ő azt mondja, hogy így jobb a mise, hogy érti, miről szól.
"Vagy nem, majmoljuk a zsidókat."
Miért kell ide is belekeverni a zsidókat?
Válasz erre
10
2
grad
2018. december 04. 13:29
Szerintem kicsit zagyva ez a gondolatmenet, amit a tisztelt hölgy elénk tár. Olykor ellentmondásos is.
pl. leírja, hogy milyen jó, hogy háttal áll a pap, mert így Isten lesz a lényeg, a pap megszűnik, mint "szórakoztató" elem... eddig nagyon szépnek tűnik, aztán a végén megjegyzi:
"... ráébredtem, hogy az elsődleges és legfontosabb dolog a gyönyörű misében ... az azt bemutató pap személyes szentségén. Nem tudom ezt eléggé hangsúlyozni. Ezen múlik minden."
Summa summarum a pap szentségén tényleg múlnak dolgok, de ha a pap "szent", akkor teljesen mindegy, hogy háttal misézik vagy szemben. Aki eddig is Istenért ment a templomba, és nem a szórakoztatásért, annak teljesen mindegy, merre néz a pap az oltárasztalnál.
A latin nyelvről meg annyit, hogy Istennek nincs kedvenc nyelve. Gondolom, neki az a fontos, hogy az üzenet célba érjen. A mise szövegeinél nagyon fontos, hogy a hívek az szívből, azzal azonosulva imádkozzák. Ezt az anyanyelvükön tudják megjobban megtenni. Lehet, hogy vannak olyanok, akik latinul, de nem ez az általános. Márpedig a szívek szándéka és akarata a legfontosabb, a nyelv önmagában holt betű, ha nem társul hozzá hit és szándék. A II. Vatikáni Zsinat nem öntött ki semmiféle gyereket a fürdővízzel, sőt, végre el kellene jutni, hogy ennyi évtizeddel a zsinat után végre megvalósítsuk a zsinat szándékait.
Válasz erre
6
0
deposi
2018. december 04. 13:28
Nekem is hasonló tapasztalataim vannak, mint a cikkíró hölgynek. Mivel vidéki vagyok nemigen adatik meg, hogy régi misékre járhassak, de amikor csak alkalom adódik rá, ezt választom. Annyi pluszt, annyi lelki erőt, úgymond megszentelődést tud adni, hogy kimondhatatlan és ki merem mondani összehasonlíthatatlan az új misén való "feltöltődéssel" (és én csak olyan új misére járok, ahol azt szépen mondják).
Én nagyon remélem, hogy majd a "beat-korszak" utáni új papi generáció felismeri és terjeszteni fogja ezt a csodálatos és varázslatos hagyományt.
Válasz erre
10
1