Végül elmentem az első latin misére, és valami teljesen váratlant éreztem

Mesélj, majom, a zsidók hogyan miséznek?

"Szerintem is hiba volt, a latin pedig senkinek sem ártott." Anyám mindennapos templombajáró, ő azt mondja, hogy így jobb a mise, hogy érti, miről szól. "Vagy nem, majmoljuk a zsidókat." Miért kell ide is belekeverni a zsidókat?

Szerintem kicsit zagyva ez a gondolatmenet, amit a tisztelt hölgy elénk tár. Olykor ellentmondásos is. pl. leírja, hogy milyen jó, hogy háttal áll a pap, mert így Isten lesz a lényeg, a pap megszűnik, mint "szórakoztató" elem... eddig nagyon szépnek tűnik, aztán a végén megjegyzi: "... ráébredtem, hogy az elsődleges és legfontosabb dolog a gyönyörű misében ... az azt bemutató pap személyes szentségén. Nem tudom ezt eléggé hangsúlyozni. Ezen múlik minden." Summa summarum a pap szentségén tényleg múlnak dolgok, de ha a pap "szent", akkor teljesen mindegy, hogy háttal misézik vagy szemben. Aki eddig is Istenért ment a templomba, és nem a szórakoztatásért, annak teljesen mindegy, merre néz a pap az oltárasztalnál. A latin nyelvről meg annyit, hogy Istennek nincs kedvenc nyelve. Gondolom, neki az a fontos, hogy az üzenet célba érjen. A mise szövegeinél nagyon fontos, hogy a hívek az szívből, azzal azonosulva imádkozzák. Ezt az anyanyelvükön tudják megjobban megtenni. Lehet, hogy vannak olyanok, akik latinul, de nem ez az általános. Márpedig a szívek szándéka és akarata a legfontosabb, a nyelv önmagában holt betű, ha nem társul hozzá hit és szándék. A II. Vatikáni Zsinat nem öntött ki semmiféle gyereket a fürdővízzel, sőt, végre el kellene jutni, hogy ennyi évtizeddel a zsinat után végre megvalósítsuk a zsinat szándékait.

Nekem is hasonló tapasztalataim vannak, mint a cikkíró hölgynek. Mivel vidéki vagyok nemigen adatik meg, hogy régi misékre járhassak, de amikor csak alkalom adódik rá, ezt választom. Annyi pluszt, annyi lelki erőt, úgymond megszentelődést tud adni, hogy kimondhatatlan és ki merem mondani összehasonlíthatatlan az új misén való "feltöltődéssel" (és én csak olyan új misére járok, ahol azt szépen mondják). Én nagyon remélem, hogy majd a "beat-korszak" utáni új papi generáció felismeri és terjeszteni fogja ezt a csodálatos és varázslatos hagyományt.