Végül elmentem az első latin misére, és valami teljesen váratlant éreztem

Láttál már zsinagógát belülről? És izraelita istentiszteletet? Milyen átalakuláson ment át a rítus a zsidóknál, mire mai formáját felvette? Na ugye. És szinte mindegy, hogy neológ-, haszid- vagy ortodox a szertartás. Mondjuk pénzváltó a sarokban még nincs.

Mesélj, majom, a zsidók hogyan miséznek?

"Szerintem is hiba volt, a latin pedig senkinek sem ártott." Anyám mindennapos templombajáró, ő azt mondja, hogy így jobb a mise, hogy érti, miről szól. "Vagy nem, majmoljuk a zsidókat." Miért kell ide is belekeverni a zsidókat?

Szerintem kicsit zagyva ez a gondolatmenet, amit a tisztelt hölgy elénk tár. Olykor ellentmondásos is. pl. leírja, hogy milyen jó, hogy háttal áll a pap, mert így Isten lesz a lényeg, a pap megszűnik, mint "szórakoztató" elem... eddig nagyon szépnek tűnik, aztán a végén megjegyzi: "... ráébredtem, hogy az elsődleges és legfontosabb dolog a gyönyörű misében ... az azt bemutató pap személyes szentségén. Nem tudom ezt eléggé hangsúlyozni. Ezen múlik minden." Summa summarum a pap szentségén tényleg múlnak dolgok, de ha a pap "szent", akkor teljesen mindegy, hogy háttal misézik vagy szemben. Aki eddig is Istenért ment a templomba, és nem a szórakoztatásért, annak teljesen mindegy, merre néz a pap az oltárasztalnál. A latin nyelvről meg annyit, hogy Istennek nincs kedvenc nyelve. Gondolom, neki az a fontos, hogy az üzenet célba érjen. A mise szövegeinél nagyon fontos, hogy a hívek az szívből, azzal azonosulva imádkozzák. Ezt az anyanyelvükön tudják megjobban megtenni. Lehet, hogy vannak olyanok, akik latinul, de nem ez az általános. Márpedig a szívek szándéka és akarata a legfontosabb, a nyelv önmagában holt betű, ha nem társul hozzá hit és szándék. A II. Vatikáni Zsinat nem öntött ki semmiféle gyereket a fürdővízzel, sőt, végre el kellene jutni, hogy ennyi évtizeddel a zsinat után végre megvalósítsuk a zsinat szándékait.