Tartozom egy vallomással

„Előre szólok, ez most nem annyira a borról fog szólni. Már nem is tudom, hogy mikor kezdődött, arra viszont pontosan emlékszem, amikor pár hete, a Bornaptár szülinapi bulijában hárman-négyen arról beszélgettünk hosszú percek óta, hogy melyik kávézóban mit is szeretünk és milyen alternatív elkészítési technika a kedvencünk. Igazából ekkor realizáltam, hogy észrevétlenül a kávézás is meghatározóvá vált az életemben. De mégis mi ez, egy új szerelem? Azt még nem tudom, hogy mi alakul ebből, de részemről minden adott hozzá (mindenestre úttörő nem leszek, szomjas gödény már indult a 2013-as barista bajnokságon, ahol egyébként a Pomo D'oro sommelier-je Cserkó Péter nyerte a cup taster címet.). 

Akkor most el is magyarázom, hogy jutottam idáig: én nem nagyon iszok kávét, a koffein különösebb hatással nincsen rám, amit meg kávé néven ihat az ember munkahelyen vagy éttermekben, az élvezhetetlen számomra. Hiába, az égett gumit legfeljebb autóversenyen tudom értékelni. Hosszú éveken keresztül leginkább szociális kötelességből kávéztam, egy megbeszéleshez hozzátartozik ez is, megittam hát sok cukorral a cappuccinót. Mindez azután változott meg, amikor olvastam egy srácról, aki kávézót nyitott, de előtte körbejárta fél Európát a megfelelő kávé után kutatva. Na az ilyen »elmebetegek« miatt tudok a borért is rajongani, ezt meg kellett kóstolni.”