„Az illiberalizmus igézetében egymásra talált az autokratikus hajlamú fideszes hatalmi központ és a társadalomnak az a – döntően két része – amely vagy a könnyű pénz lehetőségét látta a hatalmi központ kiszolgálásában, vagy menekült a kapitalizmus teljesítményelvű világától. Az eredmény egy olyan torz morál és gyakorlat lett, amely kiszívja az erőforrásokat a társadalomból (kompetenciákban, anyagi és erkölcsi téren), és teljesen téves perspektívába helyezi egy nemzet boldogulásának lehetőségeit. Röviden, a legjobb esetben is azt hiszik, van királyi út a ravaszkodáson keresztül a felemelkedéshez.
Azzal, hogy a magyar társadalom politikailag domináns része hatalomban tartja a Fideszt, folyamatosan rombolja a nemzetet és a közjót. Az illiberalizmus aljas ajánlata a kapitalizmus és a liberális demokráciák építő kritikája helyett azok meghaladásával kecsegtet. Az ajánlat azért aljas, mert egy alapvetően tudatlan, a nyugati civilizáció értékeinek védelmére felkészületlen közvéleményt vezet félre az alternatív politikai berendezkedésekben rejlő lehetőségek dicséretével, sőt amikor az ilyen alternatívák orosz gyöngyszeme éppen elgurulni látszik a semmibe, és már éppen leesne a hű fideszeseknek is a tantusz az alternatíva tényleges értékével kapcsolatban, a nemzetellenes miniszterelnök nem átall rákontrázni a nyilvánvaló valóságra, és megvédeni az autokratikus rezsim lehetőségeit (merthogy az képes, úgymond, »újratervezni«). A legrosszabb, sőt abszurd, tervgazdasági propaganda.”