„A gondolatmenet több sebből vérzik. Először is a korrupció nem csak a már megtermelt jövedelmek újraelosztása, és nem csak magyar adja magyarnak. Itt vannak például az EU-s pénzek. Persze bizonyos értelemben ez is már megtermelt jövedelem, csak nem Magyarországon termelték meg. Viszont itt költik el. Akkor most mi a viszonya a GDP-hez, növeli vagy nem? Az sem Magyarországon megtermelt pénz, amit egy külföldi beruházó fizet az államnak vagy egy önkormányzatnak, hogy megkapjon egy engedélyt, vagy hogy építési területté minősítsenek át egy természetvédelmi területet.
Ami a korrupciót mint a jövedelmek kiegyenlítésének eszközét illeti, erről a szempontról a Hülye Járások Minisztériuma jut eszembe a Monty Pythonból. Ha tehát egy politikus még nem annyira gazdag, mint az őt megvásárló dohánygyáros, akkor minden rendben van, mert csak jövedelemkiegyenlítés folyik. Baj csak akkor lesz, amikor a mérleg átbillen, és ő lesz a gazdagabb. Mihályi logikáját követve, a pártpénztárba befolyó korrupciós pénznek nem az a lényege, hogy hatalmat vesznek belőle, hanem az, hogy a kampányanyagot előállító gépírónő és a nyomdász is kap belőle. Ha igaz is, hogy a lopott pénzből valamennyit csurgatnak a szolgáknak, azért ezek a pénzek inkább koncentrálódni szeretnek, és inkább a vagyoni szakadékot mélyítik. Miközben egyre többen éheznek, egyesek lakása folyamatosan nő.”