„Ötletként (vagy inkább politikai kommunikációs fogásként) ugyanakkor máshol is felmerült már a kötelező drogteszt, a britek még Tony Blair felvetése alapján egy pilot projektig jutottak, az ausztrálok meg kiszámolták, hogy mennyibe kerülne, majd nem vezették be. A brit magániskolák többsége amúgy végez teszteket, de csak droghasználat gyanúja esetén.
Fontos még, hogy ezeket a programokat általában – a teszt tényéből valamilyen hatékonysággal kétségtelenül fakadó megelőzés mellett – arra szánják, hogy a megbukott gyerekek utóellenőrzésével, függésük esetén rehabilitációjukkal segítséget nyújtsanak, amit viszonylag nehéz összehangolni azzal, hogy itthon a fogyasztót is büntetik, azaz a teszten megbukott 14 év feletti gyerekeket büntetőeljárás fenyegetné. Ez így azért nem pont ugyanaz a tét, és nem is ugyanaz a bizalmi viszony, mint amit az amerikai tinifilmekben látunk.
Egy biztos: a nyilvánvaló, bár Kocsis Mátét feltehetően ebben az esetben sem különösebben érdeklő alkotmányossági problémák mellett az elképzelés kapcsán többmilliárdos éves költséggel is számolni kell. Ezt a pénzt természetesen a bentlakásos egyházi iskolában lakó 12 éves bakfisok tesztelése helyett jóval hatékonyabban el lehetne költeni akár prevencióra, akár a drogkínálatot csökkentő felderítésre, akár a leszakadó vagy amúgy kiemelten veszélyeztetett gyerekeknek szánt célzott programokra. Ez azonban csak akkor számítana, hogyha Kocsis komolyan be akarna vezetni olyan intézkedéseket, amelyek – akár célzott állami drogteszt programokkal is – valóban hatékonyak lehetnek a drogprobléma kezeléseben. Ilyen szándékot azonban a javaslat nem mutat.”