„Bogányi szerint találmánya újraélesztheti a magyar hangszergyártást. A Zengafons tulajdonosai közé nemrég bekerült Járai Zsigmond volt jegybankelnök felesége és Komoróczki István, volt NGM-államtikár is, utóbbi a cég ügyvezetését is ellátja. Magyar Zongora nevű projektjük gyorsan nyert 217 milliót az Új Széchenyi Tervből, mellé az önrészt (60 millió forintot) pedig a Magyar Nemzeti Bank tette be, és még a Szerencsejáték Rt.-vel is kötöttek egy megállapodást. (Reméljük, rövidesen a világ leghíresebb koncerttermei is megismerhetik Lottó Ottót.)
»A projekt olyan kristálytiszta, mint a zongora hangja« – mondta Bogányi, és ebben semmi okunk kételkedni, még akkor sem, ha a vállalkozásba eddig beérkezett pénzek nagyon nagy része nem technológiai beruházásra vagy nyersanyagok, szabadalmak, egyebek beszerzésére ment el, hanem egyszerűen kifizették bérben, féltucatnyi alkalmazottnak.
Persze ebben sincs semmi illegális, mint ahogy a vállalkozásnak sem jogszerűtlen, hanem inkább csak kényelmesen kockázatmentes és igen szerencsés módja, ha az alapító tulajdonosoknak a fejlesztéshez és gyártáshoz szükséges tőke tizedét sem kell betenniük, beteszi helyettük az állam. Szerencsésebb lett volna persze, ha ilyen körülmények mellett nem lenne a cégtulajdonosok között volt állami vezető, állami vezető közvetlen hozzátartozója, barátja satöbbije, de ne legyünk telhetetlenek.”