Azért nagy punkok a cigányok

„És hozzád, mint magyar nevelőhöz hogyan viszonyulnak a cigány szülők?

Engem szeretnek, mert én sosem voltam flegma velük. Három telep van a környéken, van olyan család, ahonnan mindenkit tanítottam már, ismernek névről. Dolgoztam egy helyen, ahol nagyon sok magyar ember látványosan azért nem szállt be a liftbe, mert cigányok álltak benne. Amikor én beléptem, mondták is, hogy ej, maga be mer szállni a liftbe. Hát hogyne, ilyen nők mellé? – én ilyen viccesen válaszoltam. A ilyenek átzökkentenek a kezdeti fagyis hangulaton, ilyen vagyok az órákon is, nem szigorú. Szeretem ezt a felszabadultságot, mert azért nagy punkok a cigányok.

Hogyan punkok?

Nem fogadják el a rendszert, szabad emberek. A legtöbb magyar ember mindenen görcsöl, én is. Ők nem. Titkon tetszik ez a túlzott szabadság, de azért haragszom is, mert ebből a leszarom érzésből jön a szegénység.

Hogyan tudod motiválni a gyerekeket, hogy tanuljanak?

Vannak ilyen trükkök, hogy ha nem tanulsz, nem mehetsz ki az udvarra. De a nagyobb fegyver az, hogy ha nem fogadod el a szabályokat, akkor felgyorsítják az eljárást, és állami gondozásba fogsz kerülni. Ha ott is folytatod, akkor nevelőintézetbe vagy börtönbe. Felvázolom nekik a lehetőségeiket: vagy lecsúsznak teljesen, vagy megtanulnak angolul, kitanulnak egy szakmát, és aztán helló, el tudnak menni külföldre. Mondjuk egy hajóra. Ez általában tetszik nekik. Viszont 10 év alatt marha unalmas mindig ugyanezt a litániát végigmondani, ugyanúgy nem lesz belőlük semmi általában. Ezt el kell fogadni, hogy nem lehet nagy eredményt elérni. Addig, amíg ott vannak a gyerekek, addig kell valami pluszt adni, a mindennapokban, hogy ne történjenek nagy gondok.”