Mi a tanulság abból, hogy a nemzet sportolói egy bukott csalót választottak?

„Érzelmileg teljesen érthető, hogy Schmitt örül, hogy a sporttársak őt szemelték ki, mert ezt, ha jól értem, a bukott plagizátor egyfajta erkölcsi rehabilitációnak fogja fel. De a megkönnyebülés után ugyanúgy visszaléphetett volna, persze nem tette. A nagypapám azt hiszem, ezt a jelenséget nevezte, kedvenc gyerekkori kifejezésemmel moral insanity-nek.

- A kormányban és a kormányfőben sincs annyi alapvető jó ízlés, hogy leszóljanak a Palinak vagy a 11-eknek, hogy oké, oké, de nem kéne annyira verni a dobot Pedig az nem kérdés, hogy megtehetnék.

- A kormányban fel sem merül kérdésként, hogy lehet-e a nemzet elé élethosszig állított példa egy lebukott csaló.

- A 11 legenda eszerint annak hálás, aki a bulit fizeti Ez egyfelől szokásos emberi reakció, de én naivul azt hittem, a sportlegendák között többségben vannak a karakán, önálló véleményalkotásra és kiállásra képes, morálisan kényes, büszke emberek. Akik nem olyanok, mint a három fillérért bármikor becsicskuló többség. Hát nem ez a helyzet.”