Csak a Jóisten tudja, de valószínűleg egyikük sem. Inkább arról lehet szó, hogy a magyaros hiszti találkozott az amerikai gyakorlatiassággal.
„Volt egy beszélgetés egy híres emberrel, amiből nem lett cikk a végén.
Ilyesmi, ha nem is nagyon gyakran, de visszatérően előfordul egy újságíró életében. Nincs benne semmi különös, főleg nem gyanúra okot adó. Nem láthatok bele David Streitfeld fejébe, de az általa és tolmácsa, Thomas Cooper által előadott sztoriban nincs semmi első hallásra gyanús. Ettől, ha dörzsölt profik, persze lehetnek a Titkos Amcsi Cenzúrabizottság tagjai, csak nem valószínű.
De Kertész Imre mindenképp belesétált a klasszikusan magyaros »semmi sincs véletlenül, én tudom, hogy mit miért kérdezett és csinált«-csapdába, hiszen, mint az a NHQ interjújából kiderült, ő végig csak feltételezte, hogy mik lehetnek az újságíró rugói. És a saját feltételezési miatt sértődött meg. Még szerencse, hogy a végén nem mondta azt, hogy Streitfeld, baszd meg a porszívódat!”