„Mindenben a politika
Luxuskormány Gyurcsótány a hibás, de a Mutyiorbán is kiárusította az országot! Abszurdisztán! A magyarországi közéletet annyira átitatta a politika, hogy jóformán egy szál póréhagymát nem lehet venni anélkül, hogy ne halljunk valakit politizálni. A focihoz és a politikához mindenki ért a maga szintjén, ami legtöbbször a legpopulistább szólamok és undorítóan összetákolt szókapcsolatok formájában jelenik meg.
Pesti tájszólás
Bazmeg, épp a szendómat tolom a Blahán, aztán megyek napszemcsit venni. Vágom, hogy király a műsor, de majd csörgetlek a sopping után, bazmeg! És mindezt ékes affektálással, mondat végén felemelt hangsúllyal, öt szavanként egy bazmeggel vagy kurvaanyáddal, mert az úgy már alaptartozéka a pesti magyar nyelvnek. És majd elfelejtettük: mindegy, hogy huszonéves vagy vagy aggastyán, a tegezés alaphelyzet.
Pesszimizmus
Magyar a magyarnak a farkasa! Egyik rosszabb, mint a másik, nincs kiút, rajtunk van a turáni átok és a háttérhatalom! Leggyakrabban mélynemzeti körök szeretik szajkózni ezeket a szólamokat, amelyeknek a lényege, hogy csak Magyarországon történhetnek így a dolgok, és mindez csak rosszabb lesz, és erről persze mindig más tehet. Így aztán senki sem felelős semmiért, mert mindig a másik hibázik, és úgy mindig nyugodtabb az ember lelkiismerete, ha elhiszi, rajta nem múlik, csak a másikon, meg persze a politikán.”