A kormánynak technológiafóbiája van

„Az IVSZ által megfogalmazott szakmai reakció, illetve a később Chris Mattheisen email fiókjából elküldött tiltakozás kérdése egy dolog. A másik meg az, hogy miközben az IVSZ jó egy évtized óta rendre olyan vezetést választ meg a szervezet élére, amely a mindenkori kormánnyal nemcsak hogy képes szót érteni, de ha úgy tetszik: »be is van kötve« a megfelelő kormányzati, döntéshozói körökbe, az legalább is árulkodó, hogy mindenkivel egyszerre, az újságból tudták meg, hogy ez a terve a kormánynak.

E tekintetben két dolgot érzékelek. Az egyik, hogy maga az infokommunikációs iparág köszöni szépen, jól van. El is vagyunk könyvelve úgy, hogy mi vagyunk a »jól vagyunk« ágazat, mert még a 2008-as válság óta is folyamatosan, minden negyedévben tudtunk növekedni. A szoftveripar évente legalább 20 százakkal képes növekedni, és az ágazat legnagyobb problémája, a még nagyobb növekedés gátja az emberhiány. Van egy komplex innovációs projektünk, ami lassan végre a célegyenesbe ér, és kézzelfogható hatással lesz a felsőoktatásra és a felnőttképzésre, és a sorolhatnám még tovább.

A másik jelenség, amivel szembesülünk, hogy a regnáló kormánynak (is) technológia fóbiája van. Ez bizonyos szempontból globális jelenség, mert a Közel-Keleten is bebizonyosodott, hogy még az ottani diktatúrák számára sem kontrollálható mindaz, ami a webkettővel előidézhető. Ezzel párhuzamosan a távközlési szektorra jellemző, hogy multinacionális vállalatok dominálják, amivel szemben Magyarország próbálja megvédeni a saját érdekeit. Ebből a gyakorlatban a húzd meg - ereszd meg politikája érvényesült; az, hogy egyik nap lehet szapulni ezeket a cégeket, de másnap valamit adni kell nekik azért, hogy ezt elviseljék - ha másként nem, hát Brüsszel képes betartatni bizonyos dolgokat.

A techno-fóbiát az okozza, hogy a kormány az informatikát a kontrollálhatatlanságban az egyik alapvető tettestársnak látja, többek között azért, mert a (média)globalizációval a dolgok nem tarthatók szűk keretek között. Mi, szakmai szervezetként ebben az ügyben annyit tehetünk, hogy megmutatjuk, hogy félelmeken túl ez az ágazat mekkora potenciált, lehetőséget jelent az országnak és a benne lakó embereknek is.

Azért hangzik furcsán a keserűsége, mert emlékszem rá, hogy amikor Orbánék még ellenzékben voltak, önök remekül szót értettek nem egy mai kormányképviselővel. Sőt, az IVSZ elnökké választását ön részben annak is köszönhette, hogy egy nyelvet beszél az akkori informatikai főemberrel, Nyitrai Zsolttal, és bejáratos volt a Fidesz informatikai köreibe...

Sőt, 2006-ban a Fidesz infokommunikációs tagozatában is meghallgattak, részese voltam e területen az egész kormányzati elgondolás kialakításának is. A ma érvényes Nemzeti Infokommuniukációs Stratégia fejezeteit, sőt, a Nemzeti Digitális Cselekvési Terv gazdaságra vonatkozó fejezeteit lényegében az IVSZ írta meg. Mondhatom, hogy a gondolatainkat átvette a kormányzat, és helyeselte is a programjainkat.

A probléma az, hogy a megértés csak szóban van meg. A helyeslés, hogy a mi ágazatunk nemzetgazdaságilag fontos, hogy egyike a húzó ágazatoknak, számtalanszor elhangzik, de amikor a tettekre kerülne sor, sokszor tapasztaltunk és tapasztaljuk, hogy ezzel ellentétes hatások érvényesülnek.

Mondana példát?

Az innovációt támogató programot 2010-11-ben indították el, eleve nehezen tudtuk elérni, hogy ebbe a szoftverfejlesztés, mint az innovációs terület része, bekerüljön. A baj továbbra is az, hogy a kormány szerint a szoftver az nem termelés, hanem szolgáltatás. Ez nonszensz, ez a kormányzat fétise, amivel nem tudunk mit kezdeni. Finnországban eközben épp most vette át a minden idők legnagyobb adófizetője címet egy szoftvercég két vezetője, akik egy mobiljátékkal futottak be.”