Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Nyilvánvaló, hogy a szerző a saját monomániáját látja bele az eseményekbe, és azt látja veszélyeztetve bizonyos kritikák által, ettől a nagy felhorgadás.
„Így beszél, tegezve, a Gépnarancs című »minőségi hír- és véleményportálon« egy Zsebesi Zsolt nevű szerző Mihancsik Zsófiának, miután elolvasta legutóbbi írását a Galamusban: »hányingert kapok a szövegedtől«. És valóban nevezhető okádásnak is az a szózuhatag, amelyet ez után az olvasóra zúdít.(…)
Nem maradhat el az üresen kongó panel sem a baloldalnak és a liberálisoknak címezve: ők szabadították Magyarországra Orbán Viktort, és ők készülnek rászabadítani a Jobbik hordáit. Nyilvánvaló, hogy a szerző a saját monomániáját látja bele az eseményekbe, és azt látja veszélyeztetve bizonyos kritikák által, ettől a nagy felhorgadás. (…)
Egyszóval azt gondolom, nincs szükség rá, hogy a Zsebesi-féle hőbörgők vegyék védelmükbe a szervezőket, mert a kritikák elérték a céljukat. Nem sértettség, hanem konstruktivitás fogadta őket. Elhangzott a számomra oly értékes kulcsmondat is: kritikákon keresztül működik a demokrácia. Ez arra a reményre jogosít fel, hogy demokratikus elvek szerint akarnak gondolkodni és cselekedni. És ha így van, akkor a demokratikus rendszert nem akarják veszélyeztetni. Akkor esetleg épp az a civil kurázsi teremtődik meg, amely a maga hátországával képes lesz ellenőrizni a mindenkori hatalmat. És ez a lényeg. Mert nem új meg új pártok oldják meg a működő demokrácia kérdését, hanem egyedül ez. (Ettől persze létrejöhetnek új pártok is, hajrá!)”