„Az itthoni folyamatok nem függetleníthetők a Nyugattal való viszonyrendszerünktől. Történetileg Közép-Kelet-Európa (félperiféria) és a Nyugat közös, egyenlőtlen fejlődéséről beszélhetünk és a két régióban egymással összefüggő és egymásra kölcsönösen ható, de eltérő kimenetű fejlődés következett be. A félperiférián, így Magyarországon most zajlik az az eredeti tőkefelhalmozás a közpénzek, az állami vagyon kisajátításával, ami tőlünk Nyugatra máskor, másképp, pl. földterületek kisajátítással zajlott le, szintén a nagy tömegek kárára. A közbeszerzési korrupció ebbe a rendszerbe ágyazódik. Vagyis, ha a kizsákmányolás a kritika tárgya, és a saját elnyomásunk megakadályozása a cél, akkor érdemes a tőkés rendszert és abban az ideologikus tisztességes versenyt is összetűz alá venni az orbáni pofátlan és igazságtalan uram-bátyám osztogatása mellett. Legelső lépésként a kritikának konstruktív része az lehetne, hogy
1. a közpénzek újraelosztása azt célozza, hogy az erőforrásokhoz való hozzáférés lehetősége azonos legyen minden állampolgár számára, akárhova születik a társadalmi ranglétrán,
2. a kormány az oktatást NE az iparpolitikának vesse alá.”