Az MNB-ben is látják, hogy leszakad Magyarország

„- »Egyre növekvő valószínűségét látom nem kellően megalapozott elhibázott döntések meghozatalának« - indokolta tavaly áprilisban az MNB alelnöki és monetáris tanácsi (MT) lemondását. Mi változott az azóta eltelt másfél évben?

- Lényegében semmi. Egyre erősödött az MNB-ben a kommunikáció a tartalommal szemben, továbbra is Patyomkin-megoldások vannak. Ha megnézzük a még mindig a legjobbnak számító gazdasági elemzéseket, amelyeket a jegybank készít (a növekedési, a stabilitási, a pénzforgalmi és az inflációs jelentésre gondolok), olyan érzésünk támad, hogy a jegybank és az ország vezetői csak a maguk által írt dokumentumok leadjeit/vezetői összefoglalóit olvassák el, a mögötte lévő tartalmat pedig nem.

Volt kollégáim továbbra is pontosan látják az ország leszakadóban lévő helyzetét. Ennek következménye lett az a furcsa jegybankelnöki nyilatkozat, miszerint a felzárkózáshoz szükséges tartós növekedési pályát egyelőre még nem értük el. Ezt volt ugyanis a növekedési jelentés üzenete, amit az elnök ez esetben híven tolmácsolt... ()

- Milyen reform hiányzik, hiszen 2010 óta meglehetősen sok területhez hozzányúlt kormányzat?

- Pontosan az hiányzik, amit leromboltak: a kiszámíthatóság és a biztonság. A rombolás pedig a társadalom intézményeinek nyitottságát csökkenti, ami végső soron - ahogy Acemoglu és Robinson óta tudjuk - egy ország leszakadásának legbiztosabb módja. Ezt a folyamatot jól írják le az EBRD-nek az átmenetről szóló éves jelentései (Transition Report), a napokban publikált 2014-es jelentés több magyar osztályzatot is tovább csökkentett.

A potenciális növekedés szempontjából az egyetlen pozitív elemnek az aktivitási ráta növelését tartom, miközben a foglalkoztatásban nem sikerült eredményt elérni. A hitelmentes növekedés lassú és fájdalmas folyamat, a pénzügyi közvetítő szektort pedig nem hogy nem sikerült a bénultságból kimozdítani, de az még inkább fokozódott.

A felzárkózáshoz szükséges tartósan 2-2,5 százalékos növekedési ütemet pedig meg sem tudjuk közelíteni. Bár szerencsére nem kerültünk be a tartósan recessziós országok (secular stagnation) közé, a ciklikus fellendülés nem masszív és nem robusztus, és már jövőre ütemlassulással jár együtt. (…)

- Mennyire fontos szempont az, hogy a magyarországi bankszektor fele vagy még nagyobb része hazai tulajdonban legyen?

- A világszerte készült több tucat empirikus tanulmány nem tudta megerősíteni azt, hogy a hazai tulajdoni arány növekedése bármilyen mértékben hozzájárulna a bankrendszer stabilitásához vagy jobb teljesítményéhez. Természetesen pro és kontra egyedi példákat mindenre fel lehet hozni. Ha az eddigi magyar történetet nézzük meg, akkor azt látjuk, hogy a külföldi tulajdonosok mindig helytálltak a magyarországi bankjaikért - sőt, a válság idején kifejezetten többletforrással segítették ki azokat.”